A katonacsaládból származó, a Yale Egyetemen a hadsereg ösztöndíjával orosz nyelvi tanulmányokat végzett Cavoli elismeréssel beszélt a magyar katonák teljesítményéről, arról, hogy a JMTC égisze alatt zajló hadgyakorlatokon milyen kiválóan szerepeltek a magyarok.
– Azt tapasztalom, hogy a magyar katonák elkötelezettek az együttműködési képességek fejlesztésében. Ha sikerülne a magyar katonai kiadásokat a GDP két százalékára növelni (most 0,75 százalék – a szerk.), még több lehetőségük nyílna tudásuk bizonyítására – tette hozzá a Budapesten járt egycsillagos tábornok. Majd arról beszélt, hogy pár hónap múlva az olaszországi Vicenzában állomásozó amerikai 173-as légi szállítású hadosztály egységei Pápa körzetében közös tréningen vesznek részt más NATO-államok ejtőernyős egységeivel.
|
Christopher Cavoli
Amerikai Nagykövetség |
A dandártábornok a JMTC irányítása előtt az egykor a normandiai partraszállásban is részt vevő 82-es légi szállítású hadosztály műveleti parancsnokhelyettese volt. Feladatai közé tartozott, hogy az észak-karolinai Fort Braggben állomásozó hadosztály képes legyen együttműködni a NATO-szövetségesek hasonló egységeivel. A kelet-ukrajnai események nyomán Európában megnövekedett az amerikai katonai tevékenység, és ennek részeként a 82-sek az ősszel Németországba jönnek gyakorlatozni.
A Lermontovot és Tolsztojt szívesen olvasó Cavoli megjárta az afganisztáni frontot, súlyos emberáldozatokat követelő harcokban vett részt. Zászlóaljparancsnokként sokat hallott az Afganisztánban működött magyar különleges erőkről. Szerinte a magyar katonák lenyűgöző teljesítményt nyújtottak, hiszen 2005-ben „a semmiből indultak”, és nyolc évvel később a honvédség e különleges – a hazai közvéleményben kevéssé elismert – egysége négy afgán tartományban irányította-koordinálta a szövetséges haderő (ISAF) kötelékében működő különleges erők, így az amerikaiak tevékenységét. Beleértve a tálib gerillák elleni műveleteket.
A tálibokkal Cavolinak is bőven volt dolga. Amikor egy előretolt zászlóalj parancsnokaként Kelet-Afganisztánba, a Pech-folyó völgyébe, rendkívül veszélyes területre vezényelték, a stratégiailag fontos két település, Asadabad és Nangalam közötti harminc kilométeres távolságot az amerikai egységek öt-hét óra alatt tették meg. Annak függvényében, hogy hány helyen támadtak rájuk. 2007 elején elhatározták, hogy kikövezett utat építenek, a hegygerinceken – a tálibok „elhárítására” – katonai posztokat hoznak létre.
Az útépítéshez a helyi lakosság támogatását is megnyerték, a falusiaknak így már nem kellett két napot keringeniük a hegyi ösvényeken, hogy eljussanak a legközelebbi kórházba. Amikor egy évvel később az út megépült, a harminc kilométer megtétele járművel negyvenöt percre csökkent. Az afgán viszonyokhoz képest más időszámítás kezdődött.
