Az Egyesült Államok szempontjából most Aszad tűnik a jobb választásnak. 2013-ban Barack Obama elmulasztotta a beavatkozást a „vörös vonal”-ügyben. (A rezsim vegyi fegyvert vetett be, amelynek alkalmazását korábban az amerikaiak tűrhetetlennek nyilvánították – a szerk.) A rezsim terroristaellenes, mérsékelt erőnek tünteti fel magát. Közben már négy éve folytat brutális polgárháborút, amelyben elpusztult százezer ember, tönkrement az ország. A világ azonban az IS fellépése miatt kezd másként tekinteni az Aszad-rendszerre.
Támadások Izrael ellen
A támadások egy része feltehetően nem szándékos, átlőnek a határon véletlenül is. Egy másik elem, hogy az irániak által támogatott erők, így a libanoni Hezbollah el akarják foglalni a Golán-magaslatok szíriai részét. Ez alig hatvan-hetven kilométerre van Damaszkusztól, stratégiai fontosságú térség. Január végén izraeli támadásban meghalt a Hezbollah egyik parancsnoka, Dzsihad Mugnijeh és egy iráni tábornok. Kérdés, mit csináltak ott.
Miközben a Nuszra fegyvereseivel harcoltak, igyekeztek helyreállítani földrajzilag az Izrael elleni „síita frontot.” Erre két okuk is van. Egyrészt Irán továbbra is tart tőle, hogy Izrael csapást mér az atomlétesítményeire, és a Hezbollah a rakétáival akar elrettentő fenyegetést gyakorolni. Másrészt meg akarják győzni az iszlám világot, hogy ők azok, akik egyedül harcolnak a „cionista ellenséggel”.
Az Iszlám Állam
Nem hinném, hogy az Iszlám Államot valamilyen, a térségen kívüli erő hozta volna létre. Az IS elsősorban az iraki szunniták haragjának a terméke, amiért megfosztották őket az évszázadok óta élvezett hatalomtól. Csak a 2003-as amerikai invázió törte meg a szunniták uralmát, ekkor a síiták kezébe került a hatalom. Nuri al-Maliki miniszterelnök fanatikus síita politikát folytatott, szembefordította magával a szunnita arabokat, nem csak azokat, akik a korábbi rendszer elkötelezettjei voltak. Az al-Maliki-kormány azokat a törzseket is ellenségekké tette, amelyek pedig az amerikaiakkal együtt szálltak szembe az al-Kaidával.
Ezek adják most az IS emberanyagát. A szervezet nem erősödött volna meg, ha nem lett volna a szíriai polgárháború, ahol ugyancsak fontos a szunnita (Szíriában övék a többség) és síita/alavita kisebbség hatalmi konfliktusa. Az új dzsihadista koncepció már a szervezet nevében is a térség egyesítését (Iraki és Levantei Iszlám Állam) és ezzel a szunnita többséget sugallta. A nyugat-európai dzsihadisták jelenlétét az IS sikere és sajtója magyarázza. Elfoglalták Moszult, a síita iraki hadsereg menekült előlük.
Az Iszlám Állam a PR mestere. A lefejezések, az iszlám bíráskodás végrehajtása is olyan elemek, amelyek vonzóvá tették az európai második-harmadik generációs, gyökértelen muzulmán fiatalok ezrei között. Sok pénzük lett a moszuli bankból, és kőolajat is tudtak exportálni. Itt kerül a képbe Törökország, ahol eladják az olajat. A bombázások károkat okoznak az IS-nek, de megtanultak alkalmazkodni. Amíg az USA és szövetségesei nem akarnak szárazföldi háborúba keveredni velük a terepen, addig nem fognak eltűnni.
