Asadullah úgy véli, megmentette nejét a szégyentől. Afganisztánban ugyanis nem éreznek együtt a nemi erőszak áldozataival, inkább elítélik őket. Így azonban Gulnaz, az unokatestvére - a férfi első felesége - és nyolc gyerek együtt élhetnek, nyugodtan.
Gulnaz szenvtelenül beszél a kamerába, mint mondja, nem akarta tönkretenni a kislánya életét, ezért egyezett bele a házasságba. „Hagyománytisztelő emberek vagyunk. Ha megbélyegeznek bennünket, inkább meghalunk, mintsem a szégyennel kelljen élnünk” - mondja.
Gulnazt 12 évre ítélték, amiért házas férfival élt nemi életet. Rengeteg nőjogi aktivista tiltakozott elítélése ellen, amelynek hatására először három évre csökkentették a verdiktet, majd 2011-ben, Hamid Karzai elnöi kegyelemben részesítette.
„Sajnos a kormányközeli emberek túl nagy nyomást gyakoroltak Gulnazra, hogy hozzámenjen a támadójához” - mondja a nő egykori ügyvédje, Kimberley Motley, aki megjegyzi, hogy többen is megfenyegették védencét, hogy sem ő, sem a lánya nem lesz biztonságban, ha nem egyezik bele a frigybe. „Gulnaz lényegében saját környezetének foglya lett” - mondja az amerikai ügyvéd, aki megjegyzi, hogy egy iskolázatlan, egyedülálló anyának, akit a családja sem támogat, az egész élet egy kimerítő csata lett volna.
|
A meggyilkolt nők nagy része családon belüli erőszak áldozata
Omar Sobhani / Reuters |
Gulnaz szabadon bocsátása után egy menedékházban találkozott leendő férjével, és beleegyezett, hogy hozzámegy. „Már nem gondolok rá [a nemi erőszakra]. Nincs semmi bajom a férjemmel, és nem szeretnék a múlt gondjain rágódni. Az életem rendben van... elégedett vagyok vele...” - mondja halkan. Amikor kettesben maradhat a riporterrel, férjével ellentétben azt mondja, fivérei segítették volna, ellenezték a házasságot. „Azt mondták, fogjam a lányomat és menjek Pakisztánba, éljek velük” - meséli halkan, tudván, hogy Asadullah a közelben figyeli minden szavát. „De most már házasok vagyunk, kitagadtak, és soha többé nem találkozom velük” - teszi hozzá.
„Nem, nem teljesültek a vágyaim az életben: hozzámentem ehhez a férfihoz, minden kapcsolatot megszakítottam a családommal, hogy biztosíthassam a lányom jövőjét” - mondja elhaló hangon. Gulnaz állapotos, harmadik gyermekét várja, története pedig nem egyedi.
Semmibe vett életek
A Thomson Reuters Alapítvány a világ harmadik legveszélyesebb országának választotta a nők számára Afganisztánt 2011-ben. A közel-keleti országban rendszeresek a nőket és gyermekeket érintő kényszerházasságok, a kövezés, a savtámadások és a hozomány-, illetve becsületgyilkosságok. Ezek a brutális bűncselekmények évente mintegy ezer afgán nő és fiatal lány életét oltják ki, a meggyilkolt nők nagy része amúgy családon belüli erőszaknak esik áldozatul. 2013-ban az ENSZ afgán helyzettel foglalkozó missziója szomorú statisztikát tett közzé: bár az Amnesty International akkori adatai szerint csökkent az áldozatok száma, az ENSZ mégis úgy tapasztalta, 2013-ban 20 százalékkal több nő halt meg, mint egy évvel korábban.
Az évszázadok óta elnyomás alatt élő nők nemhogy társaikért, de még saját magukért sem mernek kiállni, egy brutális gyilkosság azonban történelmi pillanatot szült.
A 27 éves Farkhundát a nyílt utcán, rendőrök szeme láttára ölték meg brutális módon március 19-én. A fiatal nő egy helyi iskolában tanított a Koránról gyerekeknek, a helyi vallási vezető, a mulla hamisan azzal vádolta meg, hogy Farkhunda elégette a Korán lapjait. A mecset feldühödött hívei megtámadták a védtelen nőt, rugdosták, botokkal ütlegelték, kövekkel dobálták, súlyosan sérült áldozatukat lehajították egy háztetőről, egy autóval áthajtottak rajta, legvégül pedig felgyújtották. Nem elég, hogy több rendőr egyenesen végignézte, ahogy szerencsétlen nőt meglincselik, a kabuli rendőrség szóvivője még üdvözölte is a gyilkosságot a Facebookon és Farkhundát eretneknek bélyegezte. Bár később bocsánatot kért, a poszt linkje azonban nem működik.
|
Afganisztán a világ egyik legveszélyesebb országa a nők számára
Omar Sobhani / Reuters |
Az esetnek óriási visszahangja lett világszerte. Ashraf Ghani afgán elnök közleményben ítélte el az „aljas támadást”. Huszonhat férfit tartóztattak, akiknek közük volt Farkhunda meggyilkolásához és tizenhárom rendőrt vádolnak azzal, hogy nem léptek közbe, pedig megtehették volna.
A temetés néma tiltakozás is volt a férfiuralom alatt szenvedő agfán nők részéről. Noha hagyományosan az elhunyt férfi családtagjai viszik ki halottjukat a temetőbe, Farkhunda koporsóját egy csapat agfán nő cipelte, a lány családtagjai pedig védősorfalat álltak köréjük.
Szalmaszál, amibe kapaszkodni lehet
Az Amnesty International legfrissebb jelentésében felszólította az afgán hatóságokat, hogy minél előbb vizsgálják ki a nőket ért erőszakos bűncselekményeket az országukban.
Horia Mosadiq, a szervezet afganisztáni szakértője szerint a kormány eddig nem sokat tett a nők védelme érdekében. „Az elkövetők még mindig szabadon járnak, és a nők jogait a legkevésbé sem veszik figyelembe” - mondta el a szakember a CNN-nek és hozzátette, az áldozatok arról számoltak be, hogyha kaptak is figyelmet és védelemet a hatóságoktól, az lényegesen kisebb volt, mint amit a férfiak szoktak kapni.
„A Farkhunda temetésén történtekhez még csak foghatót sem láttam, amióta a nők jogaiért küzdök az országomban” - tette hozzá Mosagiq, aki szerint még korai lenne forradalomról beszélni, de annyi bizonyos, ez a gesztus mindenki számára reménysugár.
