Talán Trotta fogalmazta meg legjobban lapunknak adott interjújában a korra és a generációjára jellemző tanácstalanságot. Szavai szerint szemben a mával, harminc éve, fiatalon pontosan tudták, hogy mi ellen lehet és kell lázadni. Wenders hasonlóan nyilatkozott meg, véleménye szerint nem lenne a mostani fiatalok helyében, mert az európai film teljesen elvesztette az erejét.
Nem úgy az amerikai, amely mozgóképes kultúrájával képes megmozgatni a világot. Ezeknek a véleményeknek pedig vastagon „aláfut" a versenyben bemutatott Viktória című német produkció. Sebastian Schipper filmje ugyan technikai bravúr, lévén, hogy elvileg vágás nélkül, kézikamerával készült, de pont emiatt zuhan a sztori sokszor infantilis szintre. A címszereplő spanyol lány megismerkedik négy berlini sráccal egy klubban, iszogatnak, és ez a „semmi" igen életszagú.
Egészen élvezetes a film, amíg el nem döntik, hogy rabolni fognak. Ettől kezdve mintha a Tetthely ötszázadik epizódját vetítenék.
Akkor miért állítja azt a filmes szaksajtó, hogy az átlagosnál erősebb a program? A meglepetések miatt. Mert ki gondolta volna, hogy az Arany Medve-várományosok közül az egyik egy guatemalai produkció, az Ixcanul lesz? A minimalista dráma egy kávéültetvényen élő és dolgozó földművescsalád életét mutatja be. Napról napra élnek, csaknem mint a rabszolgatartó időkben. A munkáltatójuk kinézi magának Mariát, a fiatal lányt, aki azonban egy másik férfitól teherbe esik, az életük pedig szinte lehetetlenné válik.
De szemünk sem rebbenne, ha az Arany Medve a klasszikus drámák stílusában készült 45 Yearsé lenne, amelyben Charlotte Rampling 45 év házasság után tudja meg, hogy
a férje tulajdonképpen egy ötven éve halott nőbe szerelmes, akivel nyilván nem tud versenyezni.
Nemcsak a témája miatt, de abszolút befutó lehet a chilei Pabló Larraín The Club című alkotása, mely soha nem látott erővel nyúl a pedofil papok témaköréhez. A klub egy olyan kolostort jelent ebben a filmben, ahová a katolikus egyház a problémás papokat „rejti el". Csakhogy, az áldozatok bosszúját így sem tudják elkerülni.
|
Rampling a vörös szőnyegen. Halottakkal nem tud versenyezni, de a film nyerhet
Hannibal Hanschke / Reuters |
Hogy ki lesz végül a győztes, szombat este kiderül, addig is Kenneth Branagh Hamupipőkéjével lehet elütni az időt a vörös szőnyeg környékén, elvégre olyan sztárok vonulnak még péntek este fel, mint Cate Blachett, Helena Bonham Carter, Stellan Skarsgard vagy Lily James.
A fesztiválon a filmkritikusok díját Dzsafar Panahi iráni filmrendező Taxi című alkotása kapta péntek este. Az ellenzéki tevékenysége miatt hazájában elítélt rendező az új filmjének főszereplője is, amatőr taxisként járja Teherán utcáit, és utasaival beszélgetve bemutatja az iráni társadalom számos rétegét és gondját.
