Miközben Komorowski és valamennyire azért Duda is a lengyel politika megállapodott szereplői, Kukiz politikusként néhány hónapja még teljesen ismeretlen volt. Ennek ellenére 20,5 százalékkal futott be a harmadik helyen – erre sem volt még példa a lengyel elnökválasztások 25 éves történetében.
Kukizt a protesztszavazók emberének tartják. Az 51 éves sziléziai férfi punk- és rockénekesként lett ismert, elsősorban a társadalmi előítéletek elleni harag és felháborodás jellemezte a szövegeit. Később internetes honlapot indított, amelyen elhagyott lengyelországi német és ukrajnai lengyel temetőkről közölt adatokat. A „párton kívüli önkormányzati aktivisták” jelöltjeként bekerült az alsó-sziléziai tartományi gyűlésbe. Egy ideje azzal a gondolattal kampányol, hogy a lengyel politikai rendszert az egymandátumos reform – vagyis az egyéni képviselői körzetek bevezetése – újíthatja meg. A vajdaságokban a lengyelek jelenleg csak pártlistákra szavazhatnak.
Kukizt radikális hangneme, az uralkodó elit elutasítása tette a szavazatukkal általános tiltakozásukat kifejezni kívánók hősévé. Tipikus választója a közvélemény-kutatók szerint fiatal, képzett – és dühös.
Sokan nehezen értik, miért is dühösek, ha egyszer Lengyelország sikeres az EU-ban, és annyi nemzetközi elismerést kap. Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk volt miniszterelnök is lengyel. Azt viszont külföldről nem érzékelik, hogy a lengyel bérek – hasonlóan a magyarokhoz – az európai skála alján vannak, sok képzett fiatal külföldön talál munkát.
Az elégedetlenség oka az is, hogy a fiatal nemzedék már nem kér a két vezető, a Szolidaritás mozgalomból kinőtt párt vetélkedéséből, az ismert politikusi arcokból. Rontotta az általános politikai közérzetet az ukrajnai válság, a biztonsági fenyegetettség érzete is. Az orosz lapok ezzel kapcsolatban azt írják, hogy Komorowskit azért büntették meg a választók, mert az ukránokat támogatja a nagy keleti szomszéd ellenében.
A kiábrándultság, a rossz kampány vasárnap sok szavazót otthon tartott. Nagy kérdés, hogy ők elmennek-e választani május 24-én, a második fordulóban. Az amúgy főként protokolláris szerepre kárhoztatott államfő személye most azért is fontos, mert Lengyelországban az ősszel parlamenti választás is lesz. A PO már második kormányzati ciklusát fejezi be, és eddig úgy tűnt, akár maradhat a harmadikra is. Most viszont minden borulni látszik.
