Sőt, akár káros is lehet nekünk a lobbisták tevékenysége, hiszen az említett csoport, a képviselőház külügyi bizottságának „európai, eurázsiai és új biztonsági kihívások" nevű albizottságának elnöke Dana Rohrabacher kaliforniai republikánus képviselő. Az ő neve washingtoni külpolitikai körökben nem cseng jól, mert Vlagyimir Putyin orosz elnök régi rajongója, szívesen büszkélkedik például azzal, hogy egykor szkanderoztak is. Egy a magyar–amerikai kapcsolatokat ismerő washingtoni forrásunk szerint őt bármilyen ügynek megnyerni inkább átok, mint áldás. Márpedig Rohrabacher a Mack-csapat legfontosabb kapcsolata, és a viszony egyre szorosabb: Rohrabacher a közeljövőben Magyarországra érkezik, és a VS.hu információi szerint Orbán Viktorral is találkozik.
Rohrabacher kiemelt szerepét bizonyítja az is, hogy a lobbisták feljegyzéseik alapján a leggyakrabban az albizottság egyik alkalmazottjával, Scott Cullinane-nel vannak kapcsolatban, őt az elmúlt fél évben összesen 55-ször keresték. Másokkal csupán egyszer-kétszer beszélnek hosszú hónapok alatt. Mack és emberei ugyan nem említik sem a Budapestre, sem az amerikai igazságügyi minisztériumba küldött anyagaikban, de a kongresszus adatbázisából kiderül: Cullinane konkrétan Rohrabacher alkalmazottja. (Emellett a Linkedln szakmai közösségi oldalra feltöltött profilja szerint 2010-ben két hónapig Budapesten az Autonómia Alapítvány gyakornoka volt.)
A Mack és csapata által Budapestre küldött dokumentumokból – amelyeket lapunk közérdekű adatigényléssel kért ki a Miniszterelnöki Kabinetirodától – a lobbisták munkamódszereire is fény derül. A 2015. áprilisi beszámoló szerint például amint értesültek arról, hogy az említett albizottság a magyar–amerikai viszonyról készül meghallgatást tartani, azt azonnal elkezdték „előkészíteni". Egy hónappal később Mack már azt állítja, az ő kezdeményezésükre tartották a meghallgatást.
|
Connie Mack
JOE SKIPPER / Reuters |
A hazaküldött jelentés eldicsekszik azzal, hogy a lobbicégnek jó kapcsolatai vannak az illetékes albizottság egyik munkatársával – ez csak Cullinane lehet. Azt tervezik, hogy összehoznak egy találkozót, ahol elcseveghet egymással az említett munkatárs, Mack és Szemerkényi Réka nagykövet. A találkozón azt szerették volna elérni, hogy beleszólásuk legyen még abba is, hogy a meghallgatáson kik legyenek azok a tanúk, akik a Magyarországgal szemben kritikus álláspontot képviselik. Arról nincs információ, hogy a találka létrejött-e, mert az egy hónappal későbbi jelentés megint kicsit másképp fogalmaz: e szerint az albizottság „megkereste" a lobbistákat, a tanácsukat kérve abban, kik lehetnének a magyar kormányt bíráló tanúk. Megint nem tudni, hogy vajon hallgatott-e a tanácsra a bizottsági alkalmazott, ám a szoros kapcsolatot látva ez nem elképzelhetetlen. A május 19-i meghallgatáson a két „ellentanú" végül Simonyi András egykori washingtoni magyar nagykövet, a Johns Hopkins Egyetem Transzatlanti Kapcsolatok Központjának igazgatója és Tad Stahnke, a Human Rights First nevű kutatóintézet alelnöke volt.
Ám Mack és csapata nemcsak a kiválasztásukba akart beleszólni, biztosra akartak menni abban is, hogy a képviselők jól megszorongatják majd a kritikusokat. Mack és alvállalkozója személyesen látogatott el az albizottság hat képviselőjéhez, hogy „felkészítse" őket, és gyakorlatilag a szájukba adja a kérdéseket, amelyeket fel kell tenniük.
A lobbizás világát ismerő amerikai forrásunk szerint épp ezért érdemes egy egykori kongresszusi képviselőt felfogadni lobbistának, hiszen előtte egykori kollégái ajtaja nyitva áll.
