Orbánon már a pénz sem segít, illiberálisnak tartják, teljesen leírták

A Századvég emberei havonta 180 órát dolgoznak azon, hogy Magyarországról jobb kép alakuljon ki Washingtonban – derül ki a havonta leadott egy-két oldalas beszámolók alapján, nem is akármilyen óradíjért. De kezdjük a munka mennyiségével. Az egymással mindig megegyező szerkezetű beszámolók szerint Barthel-­Rúzsa Zsolt ügyvezető igazgatónak minden hónapban pontosan 20 órája megy el arra, hogy „egyeztessen és kapcsolatot tartson” a megrendelővel, azaz a magyar kormánnyal.

További 160 órában egy munkatárs sajtófigyelést végez, fordít és háttéranyagokat készít a washingtoni csapat számára. És mindegy, hogy éppen az energiapolitika, a korrupció, az emberi jogok vagy az antiszemitizmus magyarországi állása kerül adott hónapban sorra, a végén mindig 160 órát mutat az elszámolás.

Írtak a Jobbikról, a migrációs válságról, rendszeresen összefoglalnak törvénytervezeteket. Készítettek egy összeállítást is, amely Orbán Viktor és a kormánytagok azon kijelentéseit tartalmazza, amelyek bizonyítják, hogy a magyar kormány elítéli az antiszemita megnyilvánulásokat. A washingtoni kollégákat tavaly előre figyelmeztették a miniszterelnök tusnádfürdői beszédére. A Századvég múlt év októberében megszervezte egy amerikai újságíró, Jillian Key Melchior magyarországi riportútját. A National Review konzervatív magazin szerzőjét még abban is segítették, hogy a magyar–szerb határon tanulmányozhassa a menekültválságot.

A lapunk által beadott közérdekű adatigénylésre kapott válaszból kiderült, hogy a Századvég a munkáért havonta 10 millió 287 ezer forinthoz jut. Ha ezt elosztjuk a havi 180 órával, azt kapjuk, hogy 57 150 forintos óradíjért fordítanak és írnak háttéranyagot a tanácsadó cég emberei. Eszerint Mack mégsem jár annyira jól, ahogy azt sejteni lehetett: a lobbimunkára utalt pénz több mint egyharmada Magyarországon marad. A Századvég pedig gyakorlatilag

egyetlen embert foglalkoztat ebből a tízmillió forintból.

Mivel a szerződés havonta 28 millió 340 ezer forintról szól, az amerikai lobbistának kicsit több mint 18 millió forint jut havonta. Mack havi 2,7 millióból egy alvállalkozó céget fizet: a Levicket. Ott az amerikai igazságügy-minisztériumnak beadott dokumentumok szerint öt-hat ember dolgozik a „magyar ügyeken”. Igaz, arról nem közölnek adatot, ki hány munkaórát tölt ezzel. A Századvégnél a munka dandárját Szabó Dávid József végzi, ő 2015 szeptemberében Washingtonban végiglátogatta a legnevesebb konzervatív kutatóintézeteket, majd október 2-án „kapcsolatteremtési célú megbeszélést folytatott a D. C. United nevű labdarúgócsapat képviselőivel”. Ennek gyümölcse sajnos nem ismert.

Szabó és Mack decemberben együtt utazott Brüsszelbe, ahol a Fidesz néhány európai parlamenti képviselőjével is találkoztak. ­Mackék 2016-os stratégiai tervei szerint érdemes lenne „hidat építeni” Brüsszel és Washington között, azaz magyar EP-képviselőket az amerikai fővárosba utaztatni, hogy kongresszusi képviselőkkel találkozhassanak.

A hazaküldött beszámolókból kiderül, hogy Connie Mack és emberei legalább olyan hevesen próbálják eladni saját magukat a magyar kormánynak, mint Orbán Viktort Washingtonnak. Erre jó példa a májusban Magyarországról tartott kongresszusi meghallgatás, amely az amerikaiban nem, de a magyar sajtóban nagy port kavart. A meghallgatás előtt még arról írtak a lobbisták: el kell kezdeni „megdolgozni” a képviselőket. Ám nem bíznak magukban, ezért médiatervet még nem készítenek, mert nem tudják, mi lesz a végkifejlet. A magyar kormány számára – szerintük – jól sikerült esemény után viszont már azt írták, egyenesen ők intézték el, hogy legyen meghallgatás, és a tanúk kiválasztásába is beleszólásuk volt.

Connie Mack épp a markát tartja a Századvég Alapítvány rendezvényén Szigetváry Zsolt / MTI

Mackék saját sikerüknek tartják azt is, hogy egy novemberi, a menekültválságról tartott kongresszusi meghallgatáson a már májusban is megdolgozott képviselők ismét a magyar álláspontnak megfelelő mondatokat mondtak. Úgy vélik, a sajtóban puhul az Orbánnal szembeni keménység, ennek példájaként felhozzák és saját munkájuk eredményeként tálalják, hogy a Politico magazin brüsszeli kiadása decemberben Európa legnagyobb hatású politikusának választotta meg a magyar miniszterelnököt. Ám azt már elfelejtik megemlíteni, hogy a cikk több más kritikus megjegyzés között azt írta, Orbán olyan hatékonyan „lőtte lábon” a magyar civil szervezeteket, az igazságszolgáltatást és a független médiát, hogy azt Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök is megirigyelné.

Mackék szerint az amerikai média már jobb színben látja Orbánt, ám

egy egyszerű Google-kereséssel is láthatjuk, hogy ez nincs így.

A jelentős amerikai lapok számtalan kritikus cikket jelentettek meg a magyar kormányról az elmúlt fél évben is. Nem említik azt sem, hogy a befolyásos brit hetilap, a The Economist tavaly decemberben két idegengyűlölő politikussal, az amerikai Donald Trumppal és a francia Marine Le Pennel közösen tette címlapjára a magyar kormányfőt. Barack Obama amerikai elnök pedig január végén egy beszédében Magyarországot említette a világszerte terjedő antiszemitizmus egyik példájaként, ahol Hóman Bálint szobrának felállítását az amerikai követség munkája segített megakadályozni.

Washingtoni forrásaink úgy fogalmaztak: akik az amerikai fővárosban komolyan foglalkoznak Magyarországgal,

már elkönyvelték Orbánt mint illiberális vezetőt, a sajtó pedig leírta őt.

Ezen egy lobbista sem tud változtatni. A hazaküldött pozitív hangú jelentések legfeljebb arra jók, hogy előre biztosítani próbálják a szerződés megújítását.