Wai Wai Nu, egy rohingya muszlim aktivista így nyilatkozott: „Az itt élőket megfosztották az emberi jogaiktól, nem kapnak megfelelő egészségügyi ellátást és fizikailag, mentálisan sincsenek biztonságban, ráadásul élelmiszer sincs elég." Yanghee Lee ENSZ különmegbízott még hozzátette, hogy ezek az állapotok már számos halálesetet eredményeztek.
Amíg más mianmari táborok lakóinak, ha korlátozottan is, de van lehetőségük a környékbeli piacokon némi bevételi forráshoz jutni, a Nget Chaung-i tábor lakói teljesen elzártan élnek a külvilágtól. A helyszín csak hajóval közelíthető meg, ami az árapálytól függően másfél és négy órán keresztül is eltarthat. Az odajutást sokszor meggátolják a hatalmas viharok, ami határozatlan időre teljesen izolálja az itt élőket.
Az állapotok javítására felbérelt vállalkozókat a rohingyák jelenlétét ellenző helyi község lakói elijesztették. A folyamatos áradások miatt az orvosok csak a tartomány elejét tudják megközelíteni, így súlyos betegek százaihoz nem jutnak el. A leggyakoribb panaszok a bőrproblémák, illetve a gyomor- és bélrendszeri rendellenességek.
A Rakhine-i válság 2012 májusában kezdődött, amikor egy muszlim férfi megerőszakolt egy buddhista nőt. Az eset felkorbácsolta a feszültséget a többségben lévő buddhisták és a kisebbségben lévő, választójoguktól megfosztott muszlim rohingyák között. Erőszakos összetűzések sorozata - a rohingyák ellen elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények és etnikai tisztogatások - vette kezdetét a két népcsoport között, ami több hónapon át tartott. Ezekről a rémtettekről a Human Rights Watch riportja is beszámolt, ahol napvilágra került a hivatalnokok, községi vezetők, buddhista szerzetesek és az állambiztonsági erők közötti összejátszás ténye is a rohingyák terrorizálása és erőszakos áttelepítésével összefüggésben.
Az erőszakhullám lecsengése után Thein Sein mianmari elnök az ENSZ-delegációnak elmondta, hogy a kormány a rohingyákat nem tekinti Mianmar hivatalos állampolgárainak, ezért menekülttáborokban helyezik el őket, amíg egy ország hajlandó őket befogadni. Habár a rohingyák többsége már generációk óta Mianmarban él, őket a buddhista többség bangladeshi betolakodóknak tartja. Éppen emiatt nem szerepelnek a hivatalosan elismert bennszülött etnikumok között. Egy 1982-ben bevezetett állampolgársági törvény visszamenőleg is megfosztotta a muszlimok többségét mianmari állampolgárságától.
Mióta a rohingyák internáló táborokba kényszerültek, a helyzetük kilátástalanná vált. Habár az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet orvosai igyekeztek segítséget nyújtani, a többséget alkotó buddhisták azonban azt állították, az orvosok elfogultak a rohingyákkal szemben, így kiutasították őket az országból. Az ENSZ Közgyűlése előtt Yanghee Lee kifejtette, hogy a táborokban lakó rohingyák folyamatosan szexuális zaklatás, terrorizálás, erőszakos áttelepítés áldozatai. Kérte továbbá a helyi állapotok alapos kivizsgálását és az elkövetők felelősségre vonását.
A mianmari kormány a rohingyák elleni erőszakos cselekmények visszaszorítása érdekében, külső nyomásnak engedve egy akciótervet dolgozott ki. Ennek vázlata a CNN birtokába jutott, tartalma azonban riadalmat keltett számos humanitárius csoport körében. Félelmük alapja, hogy ez a terv végleg megszilárdítja az államilag jóváhagyott marginalizációt, kiűzve a muszlimokat az országból.
Chris Lewa, az Arakan Project érdekképviseleti csoport vezetője szerint a kormány válságkezelő programja valójában egy rejtett kampány a rohingyák jogfosztása és elkergetése érdekében. Lewa beszámolója szerint a tömeges kivándorlás már meg is kezdődött, sokan hajón, csempészhálózaton keresztül hagyják el az országot Malajzia és Indonézia irányában. A menekülés során azonban gyakori a hajóbaleset, fulladás és a kiszolgáltatottak szexuális bántalmazása. Sokan még ennek tudatában is a távozást választják.
A kormány tervezete kimondja, hogy azokat, akiknek az állampolgársági kérvényét elutasítják, átmeneti táborokban szállásolják el, amíg nem fogadja be őket egy másik ország. A kérvényben szerepelnie kell igazolásnak arról, hogy az adott személy vissza tudja vezetni a családfáját Mianmar 1948-as függetlenedéséig. A bíráló bizottság tagjai között van négy kormányhivatalnok, két többségi (buddhista) községi lakos és egy muszlim. Sokan azonban aggodalmuknak adtak hangot az esetleges buddhista vétó miatt.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a kormány visszautasította a rohingya elnevezést, helyette "bengáliként" hivatkoznak hivatalosan erre a kisebbséget alkotó népcsoportra. Az indoklás szerint eddig egyik népszámlálásban sem a rohingya nevet használták. A muszlimok azonban visszautasították ezt az elnevezést, mondván, ez meggátolja, hogy Mianmariaknak tekintsék őket. Értesülések szerint a bengáli egy honosított, és így másodlagos állampolgárság, kevesebb jogokkal. Az amerikai külügyminisztérium felszólította a mianmari kormányt, hogy vonja vissza a bengáli elnevezés követelését és aggályosnak nevezte a visszautasított személyek táborokban való elhelyezését. Mianmar egyre több jelet mutat arra, hogy hajlandó megfontolni a nemzetközi ajánlásokat.
