Az amerikaiak jövő kedden kongresszusi képviselőket és szenátorokat választanak, aminek legnagyobb kérdése az, hogy vajon a republikánusok átveszik-e a hatalmat a szenátusban is, ezzel még inkább megnehezítve a demokrata Barack Obama helyzetét. Ám 36 államban kormányzót is választanak, ez pedig afféle „mini-elnöki" poszt az állam élén. A kormányzóknak jelentős befolyásuk van pártjukra, sok elnök került már ki közülük. A tét tehát nagy, ezért voltak hajlandóak a legnagyobb nevek felvonulni Brown mellett. Pár hete Barack Obama „ugrott be" egy kampányrendezvényére Baltimore-ban.
A fiatalokra hajtanak
Brown számára egyébként kedvezőek a kilátások: a Washington Post és a marylandi egyetem legfrissebb felmérése szerint Brownt 47, míg a republikánus jelöltet, Larry Hogant 38 százalék támogatja. A válaszadók 11 százaléka még nem döntötte el, kire szavaz. Brown persze „beépített" előnnyel indul, Maryland ugyanis hagyományosan a demokraták felé húz.
Minden politikus ugyanazokat az üzeneteket ismételte: minimálbér-emelés, megfizethető egészségügy és felsőoktatás, a melegházasság legalizálása, a fegyveres erőszak megfékezése, a nők egyenlő bérezése és fellépés a családon belüli erőszak ellen. És mind arra buzdították az egyetemistákat, hogy menjenek el szavazni, és vigyék magukkal a barátaikat is, különben megint előretörnek a republikánusokat jobbról támadó teadélután-mozgalom jelöltjei. A félidős választásokon ugyanis a részvételi arány negyven százalékra zuhan, és épp a fiatalok az egyik csoport, amelyik otthon marad.
Brown külön kiemelte, hogy harminc éven át szolgált az amerikai hadseregben, de kormányzóként azért fog harcolni, hogy eltűnjenek a fegyverek Maryland utcáiról és megszűnjön az erőszak. Ezt nem is mondhatta volna jobb helyszínen – a marylandi egyetemnek ez a kampusza College Park városában van, ami hírhedt a bűnözésről. Hetente rabolnak ki egyetemistákat és egy egyszerű bolti perpatvarban is pillanatok alatt előkerülhet egy fegyver.
„A nők végül úgyis elmennek és elköltik azt a pluszpénzt"
Már Brown megjelenése is üdvrivalgást váltott ki, de az utána színpadra lépő Clintont rocksztárnak kijáró ováció fogadta. A színfalak mögötti résben még éppen csak felvillant egy pillanatra Clinton zöld kosztümje, a két előttem ülő, legfeljebb tizennyolc éves lány máris visítozni kezdett izgalmában. Kipirosodott az arcuk, és örömükben egymás nyakába ugrottak „Látod, látod, ő az, tényleg!" – felkiáltással. Azonnal előkerültek az okostelefonok is. Mindenki heves szelfizésbe kezdett.
A közönség felállva hallgatta végig Clintont, akinek a beszédében ismét nagy hangsúlyt kapott a női egyenjogúság és az, hogy ugyanazért a munkáért ugyanakkora bért kell kapnia a nőnek is. „A nők végül úgyis elmennek és elköltik azt a pluszpénzt" – mondta, azoknak a republikánusoknak válaszolva, akik mindig a gazdaság élénkítését tekintik a legfontosabb feladatnak.
Clinton beszédét többször is bekiabálók zavarták meg, akik az illegális bevándorlók deportálásának leállítását követelték. Miközben a biztonságiak egyesével kivezették őket a tömegből, Clinton egy pillanatra sem jött zavarba, sőt, reagált a bekiabálásokra. Elmondta, hogy támogatja a bevándorlási törvények átfogó reformját, és szerinte az Egyesült Államoknak büszkén vállalnia kell azt az örökségét, hogy bevándorlók országa.
|
Úgy fogadták, mint egy rocksztárt
Jonathan Ernst / Reuters |
Clinton természetesen megint beszélt néhány hete született unokájáról, Charlotte-ról is. „Azon gondolkodom, milyen lesz ez az ország, mire ő kezdi a felnőtt életét" – mondta. „Mi az alternatíva a republikánus oldalon? Egy gazdasági elmélet, amely már lejáratta magát, amely a nagyvállalatok adójának csökkentésére épül, azt ígérve, hogy a pénz majd felülről leszivárog. A kampányuk a félelemkeltésre épül, ami az utolsó menedéke azoknak, akik kifogytak az ötletekből" – mondta. Végül úgy foglalta össze az üzenetét: „Amikor szavaztok, azt kell eldöntenetek, hogy ki az, aki a ti oldalatokon áll!"
Elnöki ambícióiról nem beszélt, de ez nem is volt várható – Clinton már korábban bejelentette, hogy legkorábban kora tavasszal teszi közzé a döntését. Politikai elemzők szerint egyébként ez a kérdés már eldőlt, és szinte biztosra veszik, hogy egy egykori first lady beszáll a versenybe.
A bevándorláshoz most még félnek hozzányúlni
Kifelé még belebotlottam a kivezetett tüntetőkbe. Kiderült, hogy ők olyan fiatalok, akiket még kisgyermekként hoztak szüleik az Egyesült Államokba illegálisan. Amikor a bevándorlási reform a republikánusok ellenállásán elbukott a kongresszusban, Barack Obama elnök rendelettel állította le a kitoloncolásukat, kilátásba helyezte, hogy később kibővíti azok körét, akiknek esélyt ad státuszuk rendezésére. Ám a félidős választások előtt ez politikai kockázatot jelent, ezért későbbre halasztotta a döntést. „Mexikóból jöttem. Én maradhatok, de a szüleimet deportálhatják, szétszakítják a családot" – mondta Javier, aki azt követeli, hogy Obama azonnal írja alá a rendeletet, amely a szülei helyzetén is segítene. A csaknem 320 milliós Egyesült Államokban becslések szerint 11-12 millióan élnek megfelelő dokumentumok nélkül.
A diákok pillanatok alatt elrohantak a délután ötkor kezdődő órákra, ám Jeanette és kilencéves kislánya, Anna kézen fogva, lassan sétáltak a zebra felé. Anna büszkén viselte pólóját „Obama 2012, Hillary 2016" felirattal. Édesanyja pedig egy olyan szervezet trikójában jött el, amely a fegyverviselés visszaszorításáért küzd. College Park lakosaként, mondta, neki az a legfontosabb, hogy ne kelljen attól félnie, hogy lányát megsebesíti egy eltévedt golyó.
Az arénához vezető út mellett félméterenként Brown kampánytábláit tűzték a fűbe az önkéntesek. A több száz kék tábla mellé, a sor elejére valaki odaszúrta Larry Hogan, a republikánus jelölt fekete tábláját is. „Látod azt ott?" – fordult Jeanette a kislányához, mielőtt elindultak. „Az a demokrácia!"
