A távol-keleti szigetországban az eddig sem példaértékű sajtószabadság teljes hanyatlásától tartanak. A lapunknak nyilatkozó Nakano Koicsi, a tokiói Sophia Egyetem politológusa szerint a japán média mindig is kerülte a konfrontációt a mindenkori vezetéssel. A második világháború óta eltelt évtizedekben többnyire a most is kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) állt az ország élén. „Korábban is voltak próbálkozások a média kordában tartására, ám a vezetés többnyire visszafogta magát, mivel nem tartott a hatalom elvesztésétől. De 2009 és 2012 között az ellenzéki Demokrata Párt (DPJ) került kormányra. Amikor ezután az LDP ismét megszerezte a hatalmat, bosszút hirdetett, és elhatározta, hogy soha többé nem engedi el a gyeplőt. A vezetés tisztában van vele, hogy legutóbb azért vesztette el a választásokat, mert a média kiteregette a kormány ügyeit" – mondja lapunknak Tokióból Nakano.
 |
Kunija bét mondott, most csomagolhat
Moritz Hager / World Economic Forum
|
A bosszúhadjárat olyannyira eredményes volt, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi szervezet sajtószabadságot vizsgáló éves rangsorában Japán 2010 és 2014 között 49 (!) helyet zuhant: a 12.-ről a 61.-re. Ez egy sor intézkedés következménye. A 2014 novemberi választások előtt a konzervatív kormánypárt állítólag írásos kisokost juttatott el a legnézettebb tévécsatornákhoz arról, hogy a kampányidőszakban milyen szempontok alapján válogassanak a témák és az interjúalanyok közül.
Ezt követte az a döntés, miszerint azok a műsorszolgáltatók, amelyek „nem tisztességes módon" tudósítanak a különböző ügyekről, a belügyminiszter döntése nyomán elveszíthetik a műsorszórási engedélyüket. Ez széleskörű öncenzúrához vezetett. „Nem tenne nekünk jót, ha B-t mondanánk, amikor a kormány A-t mond" – idézi a Guardian az NHK közszolgálati televízió vezetőjének egy korábbi, sokatmondó nyilatkozatát.
Az öncenzúrát erősíti, hogy a rágalmazást 500 ezer yennel (mintegy 1,2 millió forinttal), vagy akár három év börtönnel is büntethetik. Nemzetközi felháborodást azonban az államtitkokra vonatkozó 2013-as törvény váltott ki, amelynek szakértők szerint egyetlen célja a sajtó megfélemlítése. A törvény értelmében azokat a személyeket, akik államtitoknak minősülő információt szivárogtatnak ki (mondani sem kell, hogy az államtitok fogalma igen tágan értelmezendő), akár tíz évre is lecsukhatják, az információt publikáló újságíró pedig ötéves börtönbüntetést kaphat, emlékeztet a Freedom House nemzetközi jogvédő szervezet. Nakano Koicsi szerint eddig nem alkalmazták a törvényt, ám „kérdés, hogy nem sikerült-e így is elérni a kívánt hatást".
Függetlenek kíméljenek!
A kormány és az újságírók közti formális kapcsolatért a kisa kurabunak nevezett sajtóklubok felelnek. Minden minisztériumnak, városi önkormányzatnak van ilyen – Nakano Koicsi által kartellekként jellemzett – klubja. Szabadúszó vagy külföldi újságírók általában nem kapnak meghívást oda, csupán egy „megbízható”, válogatott kör tagjai bejáratosak. A sajtótájékoztatókon többnyire csak klubtagok vehetek részt, a miniszterekkel és más kormányzati emberekkel is csak nekik van kapcsolatuk. Ezért cserébe természetesen „tisztességes” tudósításokat várnak el tőlük.
