Ha fellapozzuk a világsajtó közelmúltbeli írásait Brazíliáról, a kép megint csak kettős. Lelkendező májusi riport a Le Monde-ban: virágzanak a start-up cégek, az innováció. Az egyik legnevesebb amerikai egyetem, a Massachusetts Institute of Technology most először választott ki tíz, díjra érdemes, kiemelkedő fiatal brazil feltalálót. – Brazília lehetőségekkel teli piac, amelyet a fiatal feltalálók most kezdenek felfedezni – nyilatkozza egy illetékes. Másfelől ugyanez a lap arról számolt be egy hónappal korábban: a hadsereget vetik be a Rio de Janeiró-i favelákban, nyomornegyedekben a közrend biztosítására, a többi közt kétezer ejtőernyőst is mozgósítottak Complexo da Marénál.
„Három év csökkenés után a gyilkosságok aránya 27 százalékkal növekedett Rióban. Nem jól veszik ki magukat az ilyen adatok a világbajnokság kezdete előtt”. A sportbiznisz lényegéhez tartozik a terjeszkedés: újabb és újabb területeket lefedve hódítja meg a glóbuszt. Nagyjából a 2008-as pekingi nyári olimpiától kezdve válik egyre jellemzőbbé, hogy a két legnagyobb tömegszórakoztató sportesemény, a futball-vb és az olimpia megveti a lábát a feltörekvő országok regionális és világ nagyjainál, az ún. BRICS-országokban. A betűszó eredetileg Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát takarta, majd kiegészült az S betűvel, Dél-Afrikával.
Az óriási piacok óriási lehetőségekkel kecsegtetnek. Csak Brazíliában, ahol az új évezred első évtizedében csaknem százmilliósra duzzadt a középosztály, és tízmilliók emelkedtek ki a nyomorból, az eMarketer felmérése szerint idén 36 százalékkal nőhet az okostelefon-felhasználók száma. Ez példátlan ütem Latin-Amerikában, és 2017-re 70 millió brazil kezébe kerülhet ilyen telefon. Melyik az a globális gyártó/szolgáltató, amely kihagyná a lehetőséget, és vele a futball-világbajnokságban rejlő hirdetési potenciált? Úgy, hogy az idei esemény egyben bemelegítés a 2016-os riói olimpiára?
A feltörekvők részaránya (ha nem is feltétlenül a szerepe), legalábbis vásárlóerőparitáson számolt GDP-ben jóval nagyobb, mint amennyit a globális hírek alapján gondolnánk. Ha ennek alapján állítanák össze a G7 országcsoport „válogatottját”, akkor csak három fejlettnek (az Egyesült Államoknak, Japánnak és Németországnak) lenne helye a kezdő csapatban, négy feltörekvő, a kínaiak, az indiaiak, az oroszok és a brazilok mellett. A mostaniak közül a britek, a franciák, az olaszok és a kanadaiak is a cserepadra kényszerülnének. Az új nagy piacok meghódítása persze új gondokat vet fel. Ezek hol emberjogiak (Kína, Oroszország), hol az ország működőképességéhez, az infrastruktúrához, a közbiztonsághoz kapcsolódnak (Dél-Afrika, Brazília).
A liberális gazdaságpolitika mellett lándzsát törő nagy angolszász lapok, a The Economist vagy a The Financial Times erre a motívumra hangszerelték áprilisi riportjaikat: Brazília nemigen működik. Az előbbi „ötvenéves szundításról”, utóbbi „a koporsóba vert újabb szögekről” cikkezik. Tény, hogy a kétezres évek elején, a Lula-időszakban (Luiz Ignácio Lula da Silva elnöksége alatt) felgyorsult növekedés mára a harmadára-negyedére lassult a 2010-es, tekintélyes 7,5 százalékról. Idén a kormány 2,5 százalékra számít, a jegybank elemzői konszenzusa viszont csak 1,65 százalék. Az infláció ellenben hat százalék fölé szökött fel, és a jegybanki tűréshatár környékén alakul.
A kegyelemdöfést a sajtóban egy Blake Watkins nevű illető adja meg, aki Amerikából érkezve Sao Paulóban nyitott éttermet. – Abban a pillanatban megkezded időd elpocsékolását, amint leszállsz Brazíliában – állítja. Tizennyolc éves brazil alkalmazottai a 14 éves amerikaiak képességével bírnak, mondja. A sorban állás, a forgalmi dugók, a be nem tartott határidők a brazilmindennapok részei, állítják a kritikusok. Egy öszszehasonlító termelékenységi görbe szerint a brazil hatékonyság 1960 óta alig javult, és az ezredforduló óta változatlan,miközben a dél-koreai vagy a kínai a sokszorosára nőtt 1960 óta, de kétszeresére emelkedett a chilei vagy a mexikói is. 1990 és 2012 között a brazil gazdasági növekedésnek mindössze a 41 százalékát tette ki az ún. teljestényezőtermelékenység, míg Kína esetében 91 százalékot, idézi a The Economist a McKinsey tanácsadó cég összegzését.
– Az egyik diákomat épp megharapta egy kutya, amúgy pedig a buszsofőrök sztrájkjára érkeztünk. A járművek kerekeit is kiszúrták. – Mindezt már Antonio Luciano Tosta, a Kansasi Egyetem oktatója mondja el telefonon szülőföldjéről, a Bahia állambeli Salvadorból, ahol brazil szakos egyetemisták másfél hónapon át tanulmányozzák a helyi viszonyokat. Meg persze a futballt: Északkelet-Brazília „fővárosában” új, 49 ezres stadion várja a spanyol–holland csoportmérkőzés június 13-i kezdőrúgását. Tosta elképzelhetőnek tartja, hogy a sztrájkok, tüntetések folytatódnak, de súlyos erőszakra nem számít. Diákjainak mindenesetre le kell számolniuk a szamba, a karnevál és a Copacabana országához fűződő sztereotípiákkal. – Igaz, próbáltuk már otthon ritkítani az ilyesmit, amikor együtt tanulmányoztuk a brazil irodalmat vagy filmművészetet.
De az ideérkező amerikai fiúk azt gondolták, hogy minden brazil nő csodálatosan néz ki, hogy az itteniek egyfolytában buliznak vagy strandolnak. Kedves népre számítottak, ami persze igaz is. De azért ez sem a paradicsom. Voltak, akik még elmaradottabb országot vártak, és meglepték őket a felhőkarcolók. Viszont általános megrökönyödést váltott ki a diákjaink körében a guberálók, az utcai kukázók látványa. Sajnos pedig ez is része a mai brazil utcaképnek – magyarázza a 17 éve az Egyesült Államokban élő brazil oktató. Viszont sokan lelkesek, taxisofőrök, hoszteszlányok húznak még a végén bele az angoltanulásba, hogy szót értsenek a világgal a vb egy hónapja alatt. Spanyolul általában jól értenek, ha nem is feltétlenül fejezik ki jól magukat a kasztíliai nyelven, ismerik el maguk a brazilok.
– Vannak kétségeink, hogy az infrastruktúra, így a repülőterek, a közlekedés hogyan vizsgázik majd a vb alatt. De tudni kell, hogy a brazilok nagyon jók a rögtönözésben. Még az is lehet, hogy minden jól alakul majd – állítja Renato Flores riói közgazdászprofesszor, akit egyébként csak nehezen értünk el telefonon: az előre megbeszélt időpontban nem működtek egyetemén a tízmilliós metropolisból kívülről befutó vonalak. – A tüntetéseket, zavargásokat 2013 júniusától az magyarázza, hogy a százmilliósra nőtt középosztály tagjai egyszerre rádöbbentek: állampolgárként viselkedhetnek. Ennek jegyében teljesen jogos követelésekkel állnak elő, tisztességes egészségügyet, oktatást akarnak.
És rendes közlekedést, hogy ne bumlizzanak oda- vissza napi hat-nyolc órát a kilátástalan forgalomban. Nem engedik, hogy egy világbajnoksággal kiszúrják a szemüket. Jártak ide a FIFA emberei, és meglehetősen nyers modorban az értésünkre adták, hogy milyen elvárásaik vannak a vb-vel kapcsolatban. Hát erre az emberek pedig „FIFA-szintű szolgáltatásokat” követelnek, csak éppen a brazil kormánytól. Elképzelhető, hogy a meccsek alatt is tüntetésekkel igyekeznek majd zavart okozni. Ami a kormányt is dilemma elé állítja: hogyan reagáljon olyan helyzetben, amikor az egész világ figyeli?Mondjuk AngelaMerkel is eljön egy német mérkőzésre, csak éppen nem jut be a stadionba? – mondja a professzor.
Renato Flores nem tartja túl meggyőzőnek az érvelést, miszerint majd a vb nyereségéből lehet méltó színvonalú egészségügyet és oktatást teremteni. Bizonytalannak tartja a végső mérleget. – Túl sok stadiont építettek, óriási költséggel. Nem ismerjük azonban a pontos számokat, eddig nem auditálták rendesen. Fogalmunk sincs, hogy profitálni fogunk-e a vb-ből vagy sem. – A közgazdászprofesszor szerint ugyanakkor nehéz egyértelműen kategorizálni a brazil gazdaságot: Latin-Amerika legnagyobb kiterjedésű, 8,5 millió négyzetkilométeres országa, amelyet 200 millióan laknak, valójában igen sokszínű. Kiváló élelmiszerfeldolgozó-iparral, repülőgépgyártással rendelkezik például. A húzóágazatok más szektorokban is éreztetik pozitív hatásukat.
– Ugyanakkor valóban komoly termelékenységi problémáink vannak, ami szerintem a szolgáltatások alacsony minőségével, bizonyos területeken pedig technológiahiánnyal, illetve az elburjánzott bürokráciával van összefüggésben. Szükség van az infrastrukturális hálózat megújítására is. – De – teszi hozzá Flores – a gondok nemcsak Brazíliát, más BRICS-országokat is ugyanúgy elértek az utóbbi években. Másutt is van a világon nagyfokú korrupció, állítja; igaz, ez nem menti fel Brazíliát az alól, hogy amaga részéről felvegye ellene a harcot, és ezzel a döntéshozók is tisztában vannak. A 2010-es elnökválasztás eredményeképpen az egykori népszerű szakszervezeti vezetőt, Lulát (a brazilok nem csak a futballpályán szeretik a keresztnevükön szólítani kedvenceiket) kabinetfőnöknője, Dilma Rousseff váltotta az államfői székben.
Ő most októberben az újraválasztására készül, ám 37 százalékos népszerűsége meg sem közelíti a 80 százalék feletti elfogadottságot, amellyel négy éve mentora távozott a hivatalából. Az elégedetlenség, a gazdasági megtorpanás dacára a munkáspárti Rousseff még mindig legalább 15 százalékot ver a felmérések szerint kihívóira, így Aécio Neves szociáldemokrata szenátorra vagy Eduar do Camposra, Pernambuco állam idén leköszönt szocialista kormányzójára. (Mindketten közgazdászok. Rousseff inkább mozgalmár.) Elemzők azt tartják a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy Lula marad a háttérben, Rousseffet pedig újraválasztják. Antonio Luciano Tosta szerint az utóbbi időben már azok is panaszkodnak az országban, akikre ez korábban nem volt jellemző, ahogyan aggasztónak tartják a korrupció és a katonai diktatúrára emlékeztető urambátyámvilág elharapózását is.
– Én nem szavaznék rá, de lehetségesnek tartom, hogy Rousseffet újraválasztják. Az ellenjelöltek nem tűnnek különösebben erősnek. A Munkáspárton belül pedig Lulának továbbra is nagy a befolyása, így hatása lehet a folyamatokra. Előbb persze a világbajnokságot kellene megnyerni. Vagy mégsem? – Számos braziltól hallottam, hogy jobb lenne, ha nem mi nyernénk. Ezzel ugyanis a kormány tovább tudná adagolni a „cirkuszt”. Könynyebben manipulálni tudná az embereket, elbújna a felkorbácsolt nemzeti érzelmek, az eufóriamögé –mondja Antonio Luciano Tosta. – Hogy ki nyer majd? Óh, fogalmam sincs! Egyike vagyok a talán, ha ötven brazilnak, aki nem ért a futballhoz, és nem is nagyon követem... – így Renato Flores.
Morena akkor döbbent rá, hogy nagy a baj, amikor bevezették a jómódú férfiakkal teli szobába, akik türelmetlenül várták, hogy megkezdődjön az exkluzív aukció. 3500 dollár először, másodszor, harmadszor. A nő egyik pillanatról a másikra vált az egyik gazdag férfi tulajdonává. Amikor a gyermekét egyedül nevelő leányanya nyolc hónappal korábban útra kelt Brazíliából, nem gondolta volna, hogy isztambuli kávéház helyett egy night-clubban kell majd dolgoznia. De jó főhőshöz méltón felvette a harcot az emberkereskedőkkel, Morena ugyanis egy népszerű brazil szappanopera szereplője.
A butácskának hangzó telenovellát azonban vétek lenne lebecsülni, mivel nagy szerepet játszott abban, hogy Brazíliában beszélni kezdtek az emberkereskedelemről, amely nemcsak a vásznon, hanem a valóságban is komoly probléma. Sokan attól tartanak, hogy a labdarúgó-világbajnokság csak súlyosbítani fogja a helyzetet. Ezt az álláspontot képviseli Gabriella Bottani nővér is, aki több apácával együtt a héten útjára indította a „Játssz az életért – jelentsd az emberkereskedelmet!” néven futó nemzetközi kampányt. Bár az építkezéseken dolgozó munkások is lehetnek kényszermunka és emberkereskedelem áldozatai, a bűnszervezetek számára az igazi „üzletet” a helyszínre özönlő turistákat kiszolgáló prostituáltak jelentik.
– A társadalom perifériáján élő, sérülékeny, fiatal lányok és nők vannak leginkább veszélyben. Az áldozatok gyakran iskolázatlan, munkanélküli, bántalmazott, egyedálló anyák, többnyire őslakosok leszármazottai, vagy a színes bőrű lakosság tagjai. Olyan nők, akik jobb jövőről álmodoznak” – meséli a Népszabadságnak a Brazíliában élő apáca. Bottani nővér igyekszik hangsúlyozni, hogy Brazíliában nem új keletű probléma az emberkereskedelem, hiszen a 200 milliós állam az elmúlt években Dél-Amerika egyik fő forrás-, tranzit- és célországává vált. A gyorsan fejlődő gazdaság ellenére továbbra is nagy az egyenlőtlenség, így sokan dőlnek be – főleg az északkeleti régióban – a jó fizetést ígérő állásajánlatoknak, amelyek végállomása jó esetben egy szomszédos brazil állam, de gyakran egy új kontinens.
A helyzetet súlyosbíthatják a nővérek szerint az olyan események, mint a vb, vagy az olimpia. Jó ideje vitatkoznak arról a szakemberek, hogy a nagy tömegeket vonzó sportesemények valóban felvirágoztatják-e az emberkereskedelmet, a teóriával egyet nem értők szerint ugyanis ez az elképzelés csupán feltételezéseken alapul, amit a múltban a hatóságok nem tudtak számokkal alátámasztani. Tény azonban, hogy az ellenkezőjét sem, hiszen nehezen mérhető jelenségről van szó, és a statisztikai adatok hiánya nem feltétlenül jelenti a bűnözők hiányát.
– A civil szervezetek képviselői korábbi tapasztalatokra hivatkozva azt állítják, hogy igenis megnő a szexuális kizsákmányolás aránya az ilyen eseményeken – mondja a nővér, akit különösen aggaszt, hogy az idei vb több mérkőzését is olyan városokban tartják, amelyek híresek a szexturizmusról – ilyen például Rio De Janeiro –, és az emberkereskedők törzshelyének számítanak. (Kőrösi Ivett)
Apácák a szexturizmus ellen
Morena akkor döbbent rá, hogy nagy a baj, amikor bevezették a jómódú férfiakkal teli szobába, akik türelmetlenül várták, hogy megkezdődjön az exkluzív aukció. 3500 dollár először, másodszor, harmadszor. A nő egyik pillanatról a másikra vált az egyik gazdag férfi tulajdonává. Amikor a gyermekét egyedül nevelő leányanya nyolc hónappal korábban útra kelt Brazíliából, nem gondolta volna, hogy isztambuli kávéház helyett egy night-clubban kell majd dolgoznia. De jó főhőshöz méltón felvette a harcot az emberkereskedőkkel, Morena ugyanis egy népszerű brazil szappanopera szereplője.
A butácskának hangzó telenovellát azonban vétek lenne lebecsülni, mivel nagy szerepet játszott abban, hogy Brazíliában beszélni kezdtek az emberkereskedelemről, amely nemcsak a vásznon, hanem a valóságban is komoly probléma. Sokan attól tartanak, hogy a labdarúgó-világbajnokság csak súlyosbítani fogja a helyzetet. Ezt az álláspontot képviseli Gabriella Bottani nővér is, aki több apácával együtt a héten útjára indította a „Játssz az életért – jelentsd az emberkereskedelmet!” néven futó nemzetközi kampányt. Bár az építkezéseken dolgozó munkások is lehetnek kényszermunka és emberkereskedelem áldozatai, a bűnszervezetek számára az igazi „üzletet” a helyszínre özönlő turistákat kiszolgáló prostituáltak jelentik.
– A társadalom perifériáján élő, sérülékeny, fiatal lányok és nők vannak leginkább veszélyben. Az áldozatok gyakran iskolázatlan, munkanélküli, bántalmazott, egyedálló anyák, többnyire őslakosok leszármazottai, vagy a színes bőrű lakosság tagjai. Olyan nők, akik jobb jövőről álmodoznak” – meséli a Népszabadságnak a Brazíliában élő apáca. Bottani nővér igyekszik hangsúlyozni, hogy Brazíliában nem új keletű probléma az emberkereskedelem, hiszen a 200 milliós állam az elmúlt években Dél-Amerika egyik fő forrás-, tranzit- és célországává vált. A gyorsan fejlődő gazdaság ellenére továbbra is nagy az egyenlőtlenség, így sokan dőlnek be – főleg az északkeleti régióban – a jó fizetést ígérő állásajánlatoknak, amelyek végállomása jó esetben egy szomszédos brazil állam, de gyakran egy új kontinens.
A helyzetet súlyosbíthatják a nővérek szerint az olyan események, mint a vb, vagy az olimpia. Jó ideje vitatkoznak arról a szakemberek, hogy a nagy tömegeket vonzó sportesemények valóban felvirágoztatják-e az emberkereskedelmet, a teóriával egyet nem értők szerint ugyanis ez az elképzelés csupán feltételezéseken alapul, amit a múltban a hatóságok nem tudtak számokkal alátámasztani. Tény azonban, hogy az ellenkezőjét sem, hiszen nehezen mérhető jelenségről van szó, és a statisztikai adatok hiánya nem feltétlenül jelenti a bűnözők hiányát.
– A civil szervezetek képviselői korábbi tapasztalatokra hivatkozva azt állítják, hogy igenis megnő a szexuális kizsákmányolás aránya az ilyen eseményeken – mondja a nővér, akit különösen aggaszt, hogy az idei vb több mérkőzését is olyan városokban tartják, amelyek híresek a szexturizmusról – ilyen például Rio De Janeiro –, és az emberkereskedők törzshelyének számítanak. (Kőrösi Ivett)
