Az utolsó liberális kormányos – Guido Westerwelle halálára
Küzdöttünk, a szemünk előtt volt a cél. Hálásak vagyunk az együtt töltött időért. A szerelem megmarad – így búcsúzott el Michael Mronz pénteken Kölnben elhunyt házastársától, Guido Westerwelle volt német külügyminisztertől és alkancellártól közös alapítványuk honlapján.
Attól a liberális politikustól, aki az elmúlt másfél évtized egyik markáns közéleti figurája volt, nyíltan vállalta homoszexualitását, és 2009-ben ismét kormányzati pozícióba vezette pártját, az FDP-t. Akit gúnyos, de önbizalomtól duzzadó modora miatt nem igazán kedveltek, s akit 2014-ben diagnosztizált leukémiája radikálisan megváltoztatott. A közvélemény hirtelen egy megtört, esendő emberrel találta magát szemben.
|
| Fotó: Hannibal Hanschke / Reuters |
Az 1961. december végén a Bonn közeli Bad Honnefben született Westerwelle ügyvédcsaládból származott, maga is jogot tanult. Tizenkilenc évesen lépett be az FDP-be, részt vett az Ifjú Liberálisok (Junge Liberalen) megalakításában. Politikai példaképének Hans-Dietrich Genschert nevezte, azonban Helmut Kohl kancellár másik külügyminisztere, az FDP-t is irányító Klaus Kinkel támogatásával futott be gyors pártkarriert. A kereskedelmi televíziókban gyakran felbukkanó fiatal főtitkár még nem volt negyvenéves, amikor megválasztották a német szabad demokraták elnökének. 2002-ben már a liberálisok kancellárjelöltjeként, sárgára festett kampánybuszával, a Guidomobillal vágott bele a Bundestag-választási küzdelembe. 18 százalékos eredményt tűzött ki maga elé, a számot minden lehetséges üzenethordozóra, még a cipőtalpára is felírta. Egyik gyakran idézett mondása szerint mindegy, hogy a hajó gőzös vagy vitorlás, az ügyintézés és az irányítás az övé.
Óriásit bukott a választáson, messze elmaradt a 18 százalék felétől is. Általános gúny és kacaj tárgya lett. Pártbeli pozícióját a kudarc azonban nem rengette meg, s 2009-ben az FDP a vezetésével 14,6 százalékot szerzett. Az addigi ellenzéki politikusból külügyminiszter és alkancellár lett az Angela Merkel nevével fémjelzett keresztény-liberális koalícióban. A CDU elnökével ugyan nagyon jó viszonyt alakított ki, de ez nem zavarta Merkelt abban, hogy minden kormányzási melléfogást, sikertelenséget a külügyminiszteri szereppel nehezen birkózó Westerwellére és az adócsökkentési ígéretével adós maradó liberálisokra toljon át.
A szabadidejében szívesen díjlovagló és vitorlázó Westerwelle az első vezető német politikusok közé tartozott, akik nyíltan vállalták, hogy saját nemükhöz vonzódnak. Házastársával, Michael Mronz üzletemberrel 2003 óta alkottak egy párt. Miután a 2013-as Bundestag-választáson az FDP közel tíz százalékot veszítve szégyenszemre kiesett a szövetségi törvényhozásból, Westerwelle visszavonult. 2014 nyarán derült ki, hogy a leukémia egy nagyon agresszív változatában szenved, kemoterápiával kezelték, majd csontvelő-átültetést hajtottak végre rajta.
A vérrákkal vívott harcáról könyvet (Zwischen zwei Leben, Két élet között) írt, a tavaly novemberi berlini bemutatón az önelégült mosolyú fiatal férfi helyett egy sápadt, láthatóan megviselt ember ült. A betegség nem csak külsejében változtatta meg a Merkellel végig jó kapcsolatokat ápoló, korábban kevés szociális érzékenységet mutató expolitikust. A könyvében leírta, hogy egy nap elkezdett remegni, mintha nagyfeszültségű vezetékhez kapcsolták volna. Majd a szíve egyre lassabban vert, s egy fátyol kezdte elborítani. – Azt éreztem, igen, így jön el értem a halál – idézte fel a végső búcsú közeli élményt. A lepel most elborította.
