Az anyagok a távhőrendszerek fejlesztését indítványozzák, megjelölve a kívánatosnak tartott irányokat. Ám kevéssé foglalkoznak ezek anyagi vonzataival. A jelenlegi helyzetet leíró néhány adat ugyanakkor siralmas összképet nyújt az ágazatról. Noha az elmúlt évek során alig változott a távfűtött lakások száma, az értékesített hő mennyisége 2005 és 2013 között 24 százalékkal zuhant. Mi több, grafikonjuk alapján 1987-ben a lakossági távhőfelhasználás a jelenlegi kétszeresére rúgott. Az ipari adatok még lelombozóbbak: a 2013-as felhasználás az 1990-es 8,7 százalékára – kevesebb mint tizedére – esett. Ráadásul grafikonjuk szerint a csúcsév nem is 1990, hanem 1984 volt.
|
| Fotó: Kovács Bence / Népszabadság/archív |
A lakossági igényzuhanást csupán 5 százalékban írják a globális felmelegedés számlájára. A „fennmaradó” 95 százalék okai a mérés szerinti elszámolás és a lakáskorszerűsítések. Mint megjegyzik, szigeteléssel és a fűtési rendszerek felújításával akár felére is eshet egy-egy ház hőigénye. De önmagában az egyedi mérés és szabályozhatóság is fog mintegy 10-20 százalékot. Ráadásul a távfűtött épületek közel 90 százalékát még fel se újították: azok továbbra is korszerűtlenek, fűtésükhöz a nyugati épületeknél 2-3-szor több energiára van szükség. A tanulmány itt önzetlenül felújítást javasol.
Mindezek nyomán viszont a távhőipar, mint megjegyzik, állami támogatás nélkül nem tartható fenn. A távhőt például a többi energiafajtától eltérően a legkedvezőbb, 5 százalékos forgalmi adó terheli. Az ipari áramfogyasztóktól „kapcsolt termelésszerkezet-átalakítási támogatás” címén beszedett évi több tízmilliárdot szintén a szektor cégei között osztják szét.
A problémákra a maga rövidségében kevéssé értelmezhető megoldást javasolnak.
„A rendszerszintű működésben olyan hosszú távú ösztönzőrendszert indokolt kialakítani, amely a szolgáltatókat érdekeltté teszi a támogatási összegek csökkentésében, továbbá a rezsicsökkentés fenntarthatóságát támogató fejlesztésekre ösztönöznek” - írják. Ez talán olyan beruházások támogatására utal, amik nyomán csökkennek a cégek költségei és így támogatási igényük.
Az anyagok legfőbb üzenete mégis inkább az, hogy a távhőrendszereket a földgázról a helyi viszonyokat figyelembe véve lassan át kéne állítani hulladéktüzelésre, avagy biomassza-, folyékonyhulladék-, illetve földhőalapúvá. (A fatüzelés kapcsán ugyanakkor óvatosságra intenek, illetve figyelmeztetnek a lakossági hulladékégetés nagyarányú elterjedésének erős levegőszennyező hatásaira is.) Egyszersmind a hatékonyság további fokozása érdekében fel kell újítani úgy a távhőcégek, mint a lakások rendszereit. Új fogyasztókra és a távhűtés felpörgetésére is szükség van. Mindezek anyagi forrására nem sok szót vesztegetnek: megemlítik, hogy minderre uniós pénzek hívhatóak le.
Noha Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter tavaly májusban bejelentette, hogy a kormány tárgyalásokat kezdett a távhőcégek állami tulajdonba vételéről, az anyag ezt szinte egyáltalán nem érinti. Mint ahogy az említetteken túl a – szintén inkább a Miniszterelnökséghez kötődő–
rezsicsökkentés hatásának és kilátásainak elemzése is elmaradt.
Ehhez képest több tucatszor visszatérően foglalkoznak a „szemléletformálási kampányok” szükségességével. Itt szerepel az a cáfolhatatlan érvényességű megállapítás is, miszerint „a távhőrendszer jelenlegi negatív társadalmi megítélése elsősorban (...) a lakossági költségek mérséklésével javítható”. Ez ügyben tehát – bizonyára jelentős állami reklámkiadások révén – szemléletünket hamarosan megdolgozzák.
Az első látásra terjedelmes anyag gyorsolvasó-párti, amennyiben a szándékolt fő üzeneteket sűrűn megismétlik. Az a mondat például, hogy „a távhőpiac bővítésében a központi kormányzat tulajdonában, használatában álló épületeknek élen kell járniuk”, ötször köszön vissza, és ez nem kirívó példa. Idő még van: a véleményezési határidő április 8.
A mellékelt kormányhatározat mindezeket feladatként adja ki az érdekelt tárcavezetőknek. A Miniszterelnökséghez tartozó ENKSZ május 15-ig ráér a távhőrendszerek átvilágításával és „akcióterv” kidolgozásával, Lázár Jánosnak pedig a félév végéig van ideje kiötölni a legjobb megoldást.
