Auschwitz-per: „Ettől az embertől ennyire tellett”

A mintegy három hónappal ezelőtt az észak-németországi Lüneburgban kezdődött, valószínűleg az egyik utolsó nagy Auschwitz-perben Gröning beismerte bűnrészességét, és elnézést is kért az áldozatoktól, illetve a túlélőktől. Elismerte, hogy rendszeresen szolgálatot teljesített az emberszállítmányok szelektálásakor, de a Magyarországról érkezett csoportok idején állítása szerint csak háromszor volt ott a hírhedt rámpán.

– Parancsra cselekedtünk, erre idomítottak minket – hangoztatta.

– Kutyából nem lesz szalonna. Lehet, hogy Gröning megbánta tetteit, de nem omlott össze a túlélők tanúvallomásait végighallgatva. Ezen nincs mit csodálkozni, ettől az embertől ennyire tellett. Szerintem igazából sosem fogta fel annak a súlyát, hogy miben vett részt – nyilatkozta lapunknak Pusztai-Fahidi Éva, aki tizenhárom túlélőtársával együtt mellékvádlóként szerepelt a lüneburgi perben. A Budapesten élő 90 éves asszonyt annak idején családjával Debrecenből hurcolták el, csaknem hetven rokonát pusztították el a nácik. Közeli hozzátartozói közül egyedül ő élte túl az iszonyatot.

Oskar Gröning az ítéletet hallgatja a lüneburgi bíróságon Axel Heimken / Reuters

Pusztai-Fahidi Éva meglepetten és felháborodottan reagált arra, hogy a német hatóságok sem őt, sem a többi túlélő mellékvádlót nem értesítették időben a július 15-i ítélethozatalról. Csak egy nappal korábban kapták meg a hírt, így nem tudtak a helyszínre utazni. Az ítélettel kapcsolatban azt mondta: nem a négy év számít, különben is kérdéses, hogy a rossz egészségi állapotban lévő, járókerettel közlekedő Gröning letöltheti-e a rá kiszabott szabadságvesztést. A lényeg, hogy jó hetven évvel a szörnyű események után még valakit felelősségre lehet vonni a népirtásban vállalt szerepéért, még akkor is, ha az illető – mint állítja magáról – kis csavar volt az óriá­si gépezetben.

A II. világháború után brit hadifogságba esett, majd szolid polgári életet élt Gröninget auschwitzi szerepéért kétszer is eljárás alá vonták, de bizonyítékok hiányában mindkétszer ejtették a vádat. A (nyugat)német bíróságok a náci bűnöket feltáró perekben közvetlen bizonyítékot követeltek arról, hogy a vádlottak aktívan részt vettek a tömeggyilkosságokban. A büntetőjogi felfogásban változást a néhai John Demjanjuk elleni 2011-es müncheni per hozott.

Az ukrán származású Demjanjuk szovjet katonaként esett fogságba, és hogy mentse az életét, belépett az SS-pribékek kötelékébe. A sobibóri haláltáborba vezényelték őrnek, és a bíróság precedenst teremtve elfogadta, hogy Demjanjuk puszta jelenlétével bűnsegédletet nyújtott csaknem 28 ezer zsidó legyilkolásához.