A nyertes ezúttal az 59 éves luxemburgi Jean-Claude Juncker, akire a huszonnyolc tagállamból csak kettő (Nagy-Britannia és Magyarország) szavazott nemmel. Juncker novemberben költözhet be a bizottság központjául szolgáló Berlaymont-palotába, amely Brüsszel egyik jelképének számít. Ötéves mandátuma alatt nem csak az EU-biztosok tartoznak az irányítása alá, hanem a körülbelül húszezer bizottsági alkalmazott is.
A bizottsági elnök – és ezzel az egész testület – fő erejét a kezdeményezési jog adja. A technikai jellegű kifejezés mögött valós hatalom áll: bármilyen uniós jogszabály vagy akció csak az Európai Bizottság kezdeményezésére születhet meg. Kicsit prózaibban: az EU csak azzal foglalkozik, amit a bizottság javasol. A José Manuel Barrosót felváltó Junckernek befolyást biztosít az is, hogy a bizottság feladata felügyelni, betartják-e a tagállamok az EU-joganyagot. Ha nem, a brüsszeli testület figyelmeztetést küldhet, kötelezettségszegési eljárást indíthat, vagy akár az Európai Bírósághoz is fordulhat.
AZ EURÓPAI TANÁCS ELNÖKE
Új uniós csúcsposzt, amelyet a legutóbbi EU-alapszerződés hozott létre. Különös pozíció ez: az első számú döntéshozó szerv a tanács, amelyben a nemzeti politikusok – az Európai Tanácsban a kormányfők – az urak. Őket kell óvatosan és ügyesen terelgetnie az Európai Tanács állandó elnökének, akinél ezért alapkövetelmény a kiváló diplomáciai érzék, a politikai közvetítőként szerzett tapasztalat.
|
Donald Tusk
Yves Herman / Reuters |
A posztot elnyerő 57 éves lengyel Donald Tusk dolgát megkönnyíti, hogy kormányfőként jelenleg is részt vesz az Európai Tanács munkájában, így „csak” át kell ülnie az asztal túloldalára, amikor a tanácskozásokon elnököl majd. A mandátuma két és fél évre szól, és egyszer meghosszabbítható; ennek köszönhetően viselte öt éven át az elnöki címet Tusk elődje, a belga Herman Van Rompuy is.
Kemény fába vágja a fejszéjét, aki megkísérli huszonnyolc tagállam álláspontját egymáshoz közelíteni és összekovácsolni az EU működésének alapját: a kompromisszumot. Ezzel kell megpróbálkoznia a tanács állandó elnökének, akinek ráadásul vetélytársa is akad. Az Európai Unió – pontosabban a tanács – kormányrúdjánál fél évente más-más tagország áll, és ilyenkor ezen országok kormányfői a soros elnökök. Tusk főleg azt tanulhatja meg Van Rompuytől, hogyan lehet egyszerre visszafogottnak és határozottnak lenni, a háttérből csendben irányítva a brüsszeli döntéshozatalt.
A KÜLPOLITIKAI FŐKÉPVISELŐ
|
Mogherini (balra) és Ashton: a vállukon nyugszik az EU külpolitikája
Alessandro Garofalo / Reuters |
Az övé az a bizonyos telefonszám, amelyet annak idején Henry Kissinger hiányolt. Az amerikai külügyminiszter azt kérdezte, milyen számot kell tárcsáznia, ha Európával akar beszélni. Az EU kissé megkésett válasza a külpolitikai főképviselő posztjának létrehozása: az ezt betöltő személyé a közös hang, amelyen Európa a külvilággal kommunikál.
A valóság persze eltér a vágyálmoktól. A főképviselőnek most megválasztott 41 éves olasz külügyminiszternőnek, Federica Mogherininek felróják, hogy tapasztalatlan (fél évvel ezelőtt nevezték ki a külügyi tárca élére), ráadásul nemzetközi tekintélye sincs (Olaszország határain túl korábban senki sem tudott a létezéséről). Ezzel egyébként kísértetiesen hasonlít elődjére, a brit Catherine Ashtonra, akire 2009-ben ugyanúgy a legkisebb közös többszörösként bólintottak rá.
Nem véletlen, hogy gyenge jelölteket szemelnek ki a tagállamok, amelyek szeretik önállóan alakítani a külpolitikájukat – és nem örülnének, ha egy keménykezű főképviselő beleavatkozna a nemzetközi ügyekbe. Pedig az ötéves mandátummal bíró Mogherininek több konfliktusban is érvényesítenie kellene az EU akaratát: az ukrán–orosz válságban, az izraeli–palesztin viszályban vagy az Iszlám Állam terrorszervezet visszaszorításában. Közben hidat is alkot a tanács és az Európai Bizottság között, mivel ez utóbbinak egyben az elnökhelyettese.
