Egyre többen döntenek úgy a világ gazdasági és/vagy fegyveres válság sújtotta országaiban, hogy maguk mögött hagynak mindent, s a béke és jólét szigetének tekintett Európai Unióban próbálnak letelepedni. 435 ezren kértek menedéket tavaly az EU-ban –derül ki az Eurostat jelentéséből –, ez a szám százezerrel magasabb, mint az előző évben.
Ám a legtöbben nem járnak szerencsével: a kérelmek kétharmadát a hatóságok visszautasítják.
|
Ötvenezer szíriai menekült kért menedéket Európában - sokan közülük Bulgáriában rekedtek
Stoyan Nenov / Reuters |
Jól tükrözik az adatok a pillanatnyi nemzetközi helyzetet. A legtöbb – ötvenezer – menedékkérelmet a szíriaiak adták be 2013-ban, ez tízszeres növekedés 2008-hoz képest.
Orosz állampolgárok 41 ezer kérelmet nyújtottak be tavaly, ez „csak” a duplája a 2008-as számnak. Itt a kivándorlók nagy része Csecsenföldről érkezik, illetve sokan a már Európában (főként Lengyelországban és Németországban) tartózkodó családtagokhoz csatlakoznak. A harmadik helyen az afgánok állnak, 26 ezer kérelemmel (a növekedés közel háromszoros).
Nagyobb szolidaritást vár a többi EU-tagállamtól Görögország és Bulgária is: mindkét országra súlyos terheket ró a Közel-Kelet és Ázsia felől jövő, s folyamatosan növekvő menekülthullám. Az anyagi terhek megosztására a tagállamok egyelőre csak szóban hajlandóak, miközben a bolgárok és a görögök is sajátos eszközökkel igyekeznek feltartóztatni a menedékkérőket.
A vasfüggöny nem veszett el, csak elvándorolt
Görögország két és fél méter magas, dupla soros kerítést húzott fel – a tetején szögesdróttal és kamerákkal – a török határ legvédtelenebb szakaszán. Élesen bírálta az ötletet Cecilia Malmström belügyi EU-biztos, aki azt is bejelentette, hogy az unió nem finanszírozza a kerítésépítést.
A szögesdrótos kerítést választotta Bulgária is, amely főleg a szíriai menekülteket szeretné feltartóztatni a bolgár–török határon. Az építkezést – amelyet a tervek szerint most tavasszal fejeznek be – elítélte az EU és az ENSZ is, mondván: nem elég, hogy a menekültek bejutásának korlátozása ellentétes a nemzetközi joggal, ráadásul olyan rövid távú intézkedés, amely nem oldja meg a problémát.
Azt is vitatják, hogy a menedékkérelmek elbírálását szabályozó dublini egyezmény tényleg az EU határvidékein fekvő tagállamokat terheli-e meg leginkább. (A megállapodás értelmében a menekültért az a tagország „felelős”, amelyen át az illető belépett az unió területére.)
A svéd Malmström a napokban egy szófiai konferencián arra hívta fel a figyelmet: a menedékkérelmek hetven százalékát öt nagy tagállam (Németország, Franciaország, Svédország, Nagy-Britannia, Belgium) kezeli, amelyek közül egyik sem az unió külső határán fekszik.
Egy biztos: bárhová is érkezzenek a menekültek, a fogadásuk és a méltó életkörülmények biztosítása óriási összegeket emészt fel. Svédországban az idén a hétmilliárd koronát (250 milliárd forintot) is elérheti az erre szánt költségvetés, a tavalyi ötmilliárd korona után.
Sőt a menedékkérők befogadásának politikai ára is van. A szélsőjobboldali, bevándorlásellenes párt, a Svéd Demokraták a harmadik helyen áll a felmérésekben a szeptemberi parlamenti választások előtt.
A pénzhiány és a szervezetlenség is gondot okoz a periférián lévő EU-országokban. A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság és a luxemburgi Európai Bíróság is arra kérte korábban a tagállamokat, hogy ne küldjék vissza Görögországba a menedékkérőket, mert ott embertelen és megalázó bánásmód vár rájuk. Tavaly az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága kérte ugyanezt Bulgária esetében, a megfelelő infrastruktúra hiányára hivatkozva.
