A Borisz Jelcin vezette, már független Oroszország erre hivatott bizottsága 1992-ben úgy döntött, hogy orosz útlevelet ad neki. Méghozzá – mint Vlagyimir Vojnovics író, a testület egykori tagja önéletrajzi regényében is megírta – az ülésről készült jegyzőkönyv szerint „bocsánatkérés mellett, ünnepélyes körülmények között” kellett átnyújtani neki, amit az akkori londoni orosz nagykövet meg is tett. Ezt az okmányt azonban Bukovszkij nem nagyon használta. Csak azután kért és kapott 2007-ben újabbat – ugyancsak a londoni konzulátuson –, hogy az 1990-es évek második felében brit állampolgárként többször is megtagadták tőle a vízumot.
Ezzel az irattal akart indulni a 2008-as oroszországi elnökválasztáson is, amelyen nem regisztrálták ugyan jelöltként, de nem az állampolgárság hiánya miatt, hanem arra hivatkozva, hogy külföldön él. A külügyminisztériumi nyilatkozat nyomán újabb hullámokat vert az immár hónapok óta húzódó, de a nyilvánosság elé csak néhány hete tárt ügy. Maga Bukovszkij betegsége miatt nem nyilatkozott ugyan a Népszabadságnak, ügyvédje azonban a New Times című moszkvai hetilappal közölte, hogy megfellebbezik a döntést, és az eljárást bírósági útra terelik.
Az interneten számos ismert orosz közéleti szereplő kommentálta a történteket, egyebek közt arra emlékeztetve, hogy az ország alkotmánya értelmében senkit sem lehet megfosztani az állampolgárságától. Márpedig Dmitrij Gudkov szerint Bukovszkijjal éppen ezt tették, ráadásul politikai megfontolásból, ami az első ilyen eset a posztszovjet Oroszországban. A honatya a Twitteren annak a véleményének is hangot adott, hogy nem a külügyben, hanem a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál, az FSZB-nél határoztak az elutasításról.
A börtönből egy éve szabadult egykori oligarcha, Mihail Hodorkovszkij arról írt, hogy „ez a hatalom már az állampolgárságot is a saját tulajdonának tekinti”, míg Borisz Nyemcov volt miniszterelnök-helyettes, mai ellenzéki politikus azt hangoztatta: Bukovszkijtól, akit „sem a börtönök, sem a büntetőtáborok nem törtek meg”, mindig féltek a titkosszolgálatok, akkor is, amikor fiatal ellenzéki volt, és most is. Persze akad más vélemény is: „Bukovszkij huligán, és önök ezt tudják. Ha egy gyerek rosszalkodik, megbüntetik” – írta például szintén a Twitteren Alekszej Muhin, a Politikai Információs Központ moszkvai tanácsadó cég vezérigazgatója.
Arra az ellenzéki aktivista kiadatása után keletkezett orosz csasztuskára utalt, amely szabad fordításban valahogy így hangzik: Kicserélték Corvalánt, kiadtak egy huligánt. Bukovszkij, aki neurofiziológusi diplomáját már a Cambridge-i Egyetemen szerezte meg, örök ellenzéki. Kérlelhetetlen és megtörhetetlen antikommunistaként vált ismertté. „Tizenöt-tizenhat évesen határozottan megértettem, hogy nem fogadom el ezt a rendszert, nem akarok és nem fogok az előírásai szerint élni” – mondta még 1991-ben egy interjúban.
|
| Bukovszkij lejárt útlevele. Érti, miért nem akarják beengedni |
Először 1963-ban tartóztatták le, mert egy a Szovjetunióban betiltott könyvet sokszorosított, és csaknem két évre elmegyógyintézetbe zárták. 1965-ben szintén kényszerkezelésre küldték, ezúttal bő fél esztendőre, ellenzéki tüntetés szervezéséért. Hasonló váddal 1967-ben is letartóztatták, akkor három évet kapott, 1972-ben pedig – miután publikálás céljából kijuttatott külföldre egy a Szovjet unióban alkalmazott büntető pszichiátriai kezelésekről szóló dossziét – szovjetellenes propaganda miatt ítélték hétéves szabadságvesztésre.
Ügye állítólag máig tananyag az FSZB-akadémián, mint olyan következetes emberé, akit sem megfélemlíteni, sem megvesztegetni nem lehet. Már a londoni emigrációból bírálta a gorbacsovi peresztrojkát, kifogásolta, hogy azt az ellenzék – szerinte tévesen – a saját győzelmeként értékelte, és kritizálta a szovjet-orosz emberi jogi mozgalom atyját, a Nobel-békedíjas Andrej Szaharovot is, mert 1989-ben a szovjet parlament, a népképviselők tanácsának tagja lett. „Nem szabad spanyolfalként szolgálni Gorbacsov számára” – figyelmeztetett.
Oroszországba 1991-ben tért viszsza először, ám nem nagyon járt oda, mert „nem látta sok értelmét”. Azt remélte, hogy pert rendeznek a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) ellen, hogy átvilágítás lesz, de mindebből semmi sem lett. „Megértettem, hogy eljön a restauráció, amiről 1993-ban A moszkvai per című könyvemben is írtam, hogy feltétlenül visszatér a múlt: hiszen ha nem haladsz előre, visszafelé mész” – fejtegette nemrég a Szabadság Rádiónak adott interjúban. 1993-ban le is akart mondani orosz állampolgárságáról, de a követségen úgy tájékoztatták, hogy erre nincs lehetőség.
2008-ban aztán – mint egy nagygyűlésen kifejtette – azért akart versenybe szállni az orosz elnöki posztért, mert „a hatalomnak meg kell értenie, hogy a normális politikai folyamathoz elengedhetetlen az ellenzék, a szólásszabadság és a törvények betartása”. Kritikus politikai nézeteit brit állampolgárként is megőrizte. Tagja a szigetország euroszkeptikus pártjának, a már a parlamentben is jelen lévő UKIP-nak, és igencsak rossz véleménnyel van az Európai Unióról. Tavaly ősszel, amikor Budapesten átvette a Mol és a Terror Háza Múzeum Petőfi Sándor-díját, a Népszabadságnak egyebek közt azt mondta, hogy az EU-ban mindent szovjet mintára tesznek, a Szovjet unió enyhébb változatát hozzák létre.
|
Brit állampolgárként is kritikus maradt
Sergei Karpukhin / Reuters |
Az Európai Bizottság alig különbözik a SZKP Politikai Bizottságától, az Európai Parlamentnek pedig kevesebb hatalma van, mint a Szovjetunió legfelső tanácsának volt – vélekedett. Szerinte a közös piacra szükség van, de az európai állam építéséről le kell mondani. Kíméletlenül bírálta a mai Oroszországot is, ahol szavai szerint az egykori szovjet állambiztonsági szolgálat, a KGB gyakorolja a hatalmat, és „egyáltalán nem lehet szabadságról beszélni”.
Nem akar mindenáron Oroszországba utazni, útlevélkérelmével csak a saját jogi státuszát akarta tisztázni – nyilatkozta nemrég a Dozsgy moszkvai tévécsatornának, az Amerika Hangjának pedig kijelentette: megérti, ha Moszkvában nem akarják, hogy oda utazgasson. Mint mondta, tudja, hogy amíg ez a rezsim van hatalmon, nem hagyják, hogy odamenjen, ha pedig összeomlik, akkor már neki nem lesz szüksége az útlevélre.
