Az étteremválasztás összetett feladat: kivel mennénk és milyen alkalomból. Találunk-e csendes asztalt, ahol akár egy jegygyűrűt is át lehet nyújtani – erre a kérdésre még az asztalfoglalás előtt tudnunk kell a választ. Ehhez nyújthat segítséget alábbi szelekciónk.

Napjaink legjobb éttermeinek felkutatásához különböző fajsúlyú, de többékevésbé hiteles kalauzokat és listákat hívhatunk segítségül. Ezek közül is a legpatinásabb a konyha, az étel minőségét csillagokkal értékelő Michelin. A maximális három elérése nem sok étteremnek sikerül. A Vörös Kalauz legújabb New York-i kiadványa mindössze öt ilyen vendéglátóhelyet nevez meg: Daniel Boulud éttermét (Daniel), a Jean Georges-t, a Le Bernardint, a Masát, valamint Thomas Keller Per Séjét, akinek a The French Laundryja is a legjobbak közé tartozik.

A budapesti Osteria a Fausto’s kistestvére.Valamikor itt, a Dohány utcában próbálgatta szárnyait signore Fausto Di Vora, és hosszú évek munkája után, a gourmet közönség legnagyobb örömére, néhány utcával arrébb igazi csúcséttermet is nyitott. Így a kistestvér, az „út menti fogadó”, azaz osteria azt adhatja, ami a lényege: a bizonyítási kényszertől megszabadulva az olasz esszenciát, a mediterrán lazaság, könnyedség ízvibrációit.

Nem olyan hely ez, amelyre országjárás közben véletlenül rátalál az ember. De ha egyszer odatalált, valószínűleg hamarosan vissza is talál ide.

A Gerbeaud Ház éttermének felívelése mögött a konyhát vezető Szulló Szabina és Széll Tamás áll. A fiatal pár(os) a külföldön megismert színvonalat igyekszik meghonosítani a régi falak közt.

Pécs sétálóutcájában, a Nemzeti Színház tőszomszédságában az Enoteca Corso étterem új séfet szerződtetett tavasszal. A váltást, úgy tűnik, sikerrel vette a konyha.

A nyolcadik kerületnek erre a részére, a dísztelen Mosonyi utcába leginkább csak akkor vetődik az ember, ha célirányosan Rosensteinék vendéglőjébe tart.

Több mint háromszáz éve működik étteremként, ami azt is feltételezi, hogy folyamatos megújulásra van szükség. A legutóbbi 2009 őszén kezdődött, amikor a Lou Louból és a Csalogányból ismert Mogyorósi Gábor vette át a konyhát.

Az ország legjobb kínai étterme a kevéssé ismert Telepy utcában húzódik meg, a Ferencváros szívében, az Üllői útról egy sarokra. Névadója és tulajdonosa a televízióból jól ismert, mindig mosolygó Wang Quiang mester.

A Sárga Borháznak szép, hívogató a neve. Nézi az ember a neten a délutáni napsugarak fényében fürdő barátságos épületet a domboldalon, ahová hűsítő fehérborok után kutatva tér be a látogató, és rögtön kedvet kap egy kiránduláshoz Tokaj-Hegyaljára.

A Váci utcában kirí a környezetből igényes megjelenésével a Babel Delicate portálja. Letisztult vonalakat, eleganciát sejtet, és nem is okoz csalódást a belépés után sem. Igényes dizájn, diszkrét fények, kifinomult egyszerűség honol.

Már az étterem előtt álló autóparkból is látszik, hogy a hely a rózsadombi elit kedvelt találkozóhelye.

Amennyiben egy étterem sikerének mérőfoka az, hogy mennyire olajozottan működik, akkor nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a Déryné az ország legsikeresebb vendéglátó-ipari egysége.

Az élbolyba tartozik ez a trattoria, miközben több olasz étterem is nyílt vagy felfejlődött azóta, de a Toscana aránylag stabilan őrzi már kivívott helyét.

Aki Egerben jár, nehezen kerülheti el az Imolát, mely közvetlenül a vár alatt, az első udvarházban működik.

Ha magyaros ételekről van szó, Bíró Lajos vendéglője egyértelmű választás. Pedig a közismert séf hosszú pályafutása alatt (többek közt: amerikai nagykövetség, Vörös Sárkány, Múzeum Kávéház) a kínai gasztronómián is pallérozódott, és más tájak ízei sem idegenek a konyháján. Az egyetlen csúcsétterem, ahol az adagok néha még a torkosabbakon is kifognak, és a jól bejáratott nagyágyúk mellett itt kéthetente új menüvel állnak elő.

Legalábbis nem elsősorban enni. Elsőre furcsán hangozhat ez a kijelentés, de higgyék el, kedves Olvasók, ez így van. Ha nagyon éhesek, ne menjenek étterembe! Vagy egyenek előtte egy kicsit.

Székesfehérvár történelmi belvárosában valami történik. A kedvesen kanyargó, macskaköves Jókai utca egyik földszintes házát már nyitott ajtaja és udvara is megkülönbözteti a többi épülettől.

A budai oldal legjobb vendéglőjét meglehetősen hangulattalan helyszínen találjuk. Némi túlzással szólva, napközis menzára emlékeztet. A hideg és homogén fényforrások zöldes szürkeséget kölcsönöznek a helyiségnek, és a tányérokon lévő rózsaszínt vagy sárgás színt is zöldes árnyalatba taszítják.

Az Andrássy út egyik legszebb részén, a Liszt Ferenc téri forduló előtt hívogat a Klassz. Komoly hírnevet szereztek innovatívnak mondott, mindazonáltal egyszerű ízekre építő konyhájukkal, másrészt a tér festőien komponált rendetlenségével, az egymásra halmozott borosládák torlaszolta közlekedőkkel.