Kormánypárti tüntetők támadták meg hétfőn a damaszkuszi amerikai nagykövetség épületét, a feldühödött tömeg betörte az ablakokat és Amerika-ellenes jelszavakat festett a falakra.

Szíriába persze nem nyáron kell utazni, leszámítva azokat, akik szívesen menekülnek a hazai 30 fokból az ottani melengető negyvenbe. A levegő szerencsére nem igazán párás, bejönnek a sivatag előnyei, így magamnak kell - homlokon és háton át - nedvességet produkálnom, amint szótlanul baktatok fel Abesszíniai Szent Mózes kolostorához, Nebek városka közelében, nem messze Damaszkusztól. Lépcső, lépcső után, nincs két egyforma, se magasságban, se hosszban. Szigorú, igazi, remetéknek való hely, sehol egy növény, sehol egy tenyérnyi árnyék. Nem olyan nagy kihívás azért, a kriplik is feljönnek, én is, csak éppen nem esik jól. Még a vizet is képes vagyok visszautasítani, amikor felérek - ez a fajta bizalomhiány hamar kialakul az emberben Szíriában.

Keletre érkezve az első pillanattól fogva tudjuk, hogy nagyon olcsó betaxizni a belvárosba, és azt is, hogy először legalább a háromszorosát próbálják meg behajtani rajtunk. Hosszas küzdelem után a hatdolláros árból kettő lesz, majd amikor a taxis a kezembe csap, már tudom, hogy megint balek voltam.