Szent Pál és Husszein nyomában
A mi Mózesünk még a lépcső előtti korban vetette itt meg a lábát, s nyilván nem is véletlenül bukkant rá az 1320 méteres magasban meghúzódó barlangra. Már az egészen korai időkben őrtornyot építettek ide. Igazi pályafutását a hely azonban monasztikus központként futotta be. Soha nem voltam még se szerzetes, se remete, de szerény készültségemmel ideálisnak ítélem erre a területet: zord völgyvég, impozáns magasság, barlang, s óriási belátható tér. Mózes egyébként a hagyomány szerint egy etióp király fia volt, aki visszautasította az uralkodás egyedülálló lehetőségét, s remeteként kóborolta be előbb Egyiptomot, majd a Szentföldet. Sokáig Qarában volt szerzetes, míg végül ide jött, ahol aztán mártírként végezte, köszönhetően egy kíméletlen bizánci katonai egységnek.
Az idők során a barlang templomul is szolgált, melyet tehetségesebb szolgálói a XI-XII. századtól kezdve egészen fantasztikus freskókkal ékesítettek. Köré épületeket emeltek. Mégis, a XIX. század első felére olyannyira leszállóágba került a kolostor, hogy végül teljesen el is hagyták a szerzetesek. A szír katolikus egyház fennhatósága alatt maradt, jó néhányan látogatták is, mint szent helyet, de törvényszerűen a leromlás kora lett ez az időszak. A XX. század vége felé hippik vették be magukat ide, de tartós megtelepülésüknek az alacsony komfortszint határokat szabott. Aztán 1984-ben, főként Paolo Dall'Oglio atya kemény munkájának köszönhetően megindult az újjáépítés, s ma mind monasztikus központként, mind turistalátványosságként erős vonzást gyakorol.
A nagydarab jezsuita szerzetes, Paolo atya ma már nem olyan nagyon fiatal, de valami elképesztő energia árad belőle. A Szent Pál-évről beszél, amely éppen befejeződött. Nincs elragadtatva. A kétezer éve született Szent Pálnak szentelt emlékév szerinte meg se karcolta a szíriai társadalmat, az főképpen a turizmusra, szűkebben a vallási turizmusra koncentrált. Tüzes beszédével már éppen lázadó üzemmódra kattintja a lelkem, amikor minden bevezetés nélkül megértővé válik, s arról kezd értekezni nem csökkenő hévvel, hogy a vallási turizmus virágba borulása milyen nagy jelentőségű lehet a keresztények és a muzulmánok közeledésében, egymás megértésében, amin ő egyébként egész életében munkálkodik.
A Szent Pál-év, s most már hagyom Paolo atyát, azt mutatja, hogy valami készül Szíriában. Az egészen kivételes turisztikai adottságokkal rendelkező ország ez idáig nem jeleskedett a turizmus nagyiparrá való kiépítésében. A tágabb kultúrkörben pedig néhány hasonló vagy éppen szerényebb kínálattal bíró ország, Törökország, Egyiptom, Jordánia, vagy távolabb Tunézia és Marokkó, jelentős példát mutatnak. Ráadásul a régmúlt számos rétegének megmutatásán túl a funkcionáló szent helyek is nagy lehetőségeket rejtenek. A turizmusért felelős miniszter ennek ellenére igen óvatosan beszél egy sajtókonferencián. Eleinte a viszonylag rövid szír tengerpartra hivatkozik, de később érződik, hogy ez értéket tartalmazó felfogás: azt mondja, hogy nem törekszenek a tömegturizmus kiépítésére. Ha jól értem, amit nem szeretnének, az az említett országokban kiépült, diszkókra és kocsmákra alapozott nyári regeneráció.
Biztos nem véletlen az sem, hogy a messze legnagyobb magyar utaztató Szíriába az MSE Tours, melynek hagyományos erőssége éppen a kulturális és a vallási turizmus: szentföldi utaztató. A szír elképzelésekben igen erősen jelenik meg a kulturális mellett a vallási turizmus. Pedig nem olyan nagyon egyértelmű és kézenfekvő ez. Egyrészt aktív vallási turizmus ma is van, hiszen a mohamedán szent helyek vonzása nagy is, töretlen is. Másrészt amikor mi a vallási turizmusra gondolunk, természetesen a keresztény szent helyek járnak a fejünkben. S mivel ez élő kérdés, tegyük hozzá, hogy az ország lakosságának kilencven százaléka muzulmán, körülbelül azzal az átlagos toleranciával, amellyel mi is bírunk ezen a téren. A szír átlagember lelki szemei előtt, amikor vallási turizmusról hall, az Ali imám fiának, Mohamed unokájának, Husszeinnek a sírjánál eksztatikus állapotban siránkozó iráni asszonyok jelennek meg. De Szíria meglepően nyitott ország.
