A középosztálynak nincs pénze irodalmi,  művészeti lapokra, sokaknak az irodalmi hetilap az egyetlen kulturális luxusa.

A kulturális szféra közalkalmazottainak nyomora szinte láthatatlan, rajtuk kívül alig érzékeli valaki, miközben helyi közösségekben munkájuk sokszor esszenciális. Munkatársaink érdeklődésére kiderült: a művelődésszervezőknek, könyvtárosoknak egyre több és fontosabb a dolguk, de közben közülük sokan nyugdíjas szüleik segítségére szorulnak. Már ha kitartanak, és nem hagyják el az országot. A humán tőke kivándorol – figyelmeztet érdekképviseletük.

Mielőtt a nyájas olvasó felháborodna, és szabadjára engedné a benne szunnyadó trollt, feltétlenül szükségesnek tartom leszögezni, a címben nem a magyar fosni ige jelen idejű egyes szám harmadik személyét látja tárgyas ragozásban, hanem a latin fossa, -ae, f főnév egyes szám alanyesetét, amelynek mindösszesen annyi a jelentése, hogy árok.

A hírnév olyan területeken válik igazán fontossá, ahol az érdem megítélése bizonytalan – közli az amerikai Tyler Cowen a tömegkultúráról szóló What Price Fame? (Mi a hírnév ára?) című könyvében. Csakhogy a kulturális életben – kivált a tudományos szcénában – az (el)ismertség, a reputáció, a megbecsültség alapvető működési feltétel; akár a gazdaságban a pénz.