- Lehettem volna egy Günter Wallraff vagy Egon Ervin Kisch - mondogatta az első konyak után az örök zseni az Emkében (istenem, de sok firkász nem tudta, hogy ez Erdélyi Magyar Kulturális Egyesületet jelent), ahol az önmaguk tehetségét Burt Lancesteréhez mérő színészek is gyakran fölbukkantak. - Istemem, ha Amerikában éltem volna - hangzott el a második konyak után -, mit kihoztam volna még a Watergate-ügyből! De idézhetném a felháborodás korabeli kommentjét is egy-egy józan szerkesztő által meghúzott kézirat miatt: "Apukám, képzeld el - negyedik konyak -, ha az Anna Kareninából kihúzzák az utolsó fejezetet. Ezek a kutyaütők, neked mondom, átírták volna Az öreg halász és a tengert is: Santiago, ebben biztos lehetsz, náluk egy halászati vállalkozás becsődölt vezetője lenne. Aranyapám - hatodik konyak -, ne hagyd, hogy bedaráljanak!"
Egy cikkekkel teleragasztott spirálfüzettel érkeztem '88 tavaszán a Blahára. Borbély, Hovanyecz (és a képen nem látható Rényi Péter, akitől én nagyon, Kádár János kevésbé, de azért tartott) azt kérték, húzzam alá pirossal „az érvényesnek tűnő” mondatokat. Ilyen finoman bántak akkoriban a slapajjal. Rengeteg tehetséges fiatal kolléga van mostanában körülöttem, feltétel nélkül kedvelem őket, csodálom az eszüket és a humorukat, de talán mindenki megbocsátja nekem, hogy a nyolcvanas évek mára kissé megráncosodott újságíró kompániáira emlékszem a legagyobb szeretettel. Megyesi Gusztiékra az ÉS-ből, Pünkösti Árpádékra az Új Tükörből, Békés Paliékra a Gyermekünktől, élőkre, holtakra vegyesen, sokukkal sokféleképp találkoztam aztán a rendszerváltás zűrzavarában. Olyanokkal is, akik a régi Magyar Nemzetnél kezdték, és aztán kikötöttek a másik oldalon. Volt idő, amikor még át lehetett menni az egyik szobából a másikba. Ez ma már közel sincs így.
A népszabis öreg rókákban azt szerettem a legjobban, hogy csak le kellett melléjük ülni, és az ember úgy lett újságíró, hogy hallgatta őket. Volt ott minden, mint a búcsúban. Szemléltetésül álljon itt az, amikor a kor oknyomozó újságíróját elküldték vidékre, hogy leleplezze a tanácselnök asszony üzelmeit. De a sármos kolléga inkább elcsábította és megszöktette a kollektív világ hosszúlábú asszonyát. Küldtek aztán utána felmentő sereget, ősz volt, indián nyár, a küldöttség pedig beleveszett a szüret élménydús forgatagába.
Szociográfiát írtak a kisvárosról, vagy folytatásos riportot? Ki emlékszik ennyi idő távolából...
