A kínai lassulásnak egyenes következménye az is, hogy kevesebb energiára és nyersanyagra van szükség. Így a nemzetközi nyersanyagpiacok továbbra is nyomottak maradnak.A kínai fékezés miatt a világgazdaság növekedése sem lesz annyira lendületes a következő másfél évben,mint azt az IMF-nél és a nagy elemző házaknál korábban gondolták. Eredetileg sokan – a mértékadó elemzői körökben is – abban reménykedtek, hogy éppen az olcsóságra alapozva meglódulnak majd a nagy energiaigényes feldolgozóipari beruházások, de globálisan ennek egyelőre nyoma sincs.
A tömegesen új munkahelyeket teremtő beruházási boom tehát várat magára. Pedig olcsó forrás bőven lenne a fejlesztésekhez, de az történik, hogy a tengernyi frissen teremtett pénz nem a reálgazdaságban hasznosul, hanem megtalálja a számára kevésbé kockázatos helyet: vagy bemegy fedezeti alapokba, vagy megbízható államkötvényekbe, esetleg olyan vállalatok részvényeibe, amelyek alulértékeltek. A végeredmény: nem születnek nagy, országos szinten mozgósító erejű projektek sem Amerikában, sem Európában, de még Kínában sem.
Tetézi az aggodalmakat, hogy a nemrég még nagyreményűnek nevezett, tartósan erős növekedést ígérő feltörekvő országok közül
India, Dél-Afrika és Brazília sem jelent most kellően érezhető húzóerőt.
A globális beruházási környezet megítélése is romlott, részben a kiújuló geopolitikai feszültségek, részben a krónikus államadósság-problémák nem megnyugtató rendeződése miatt, ezért a szerényebb növekedést emlegető hangok erősödtek fel – teszi hozzá Magas István. Igaz ez mind Európára és a transzatlanti térségre, miközben Ázsiában azért valamivel bizakodóbbak, de ott is a lefelé mutató kockázatokat emelték ki a kutatók.
Európában nagyobb léptékű integrációs átalakulások csak akkor fognak elindulni, ha kellően erős és hiteles eltökéltség látszik majd a fiskális unió irányába, amellyel végre az EU adóbeszedő képességét is érdemben megnövelik. Régóta látszik, hogy a jelenleg működő transzfermechanizmusok kiegyenlítő, pláne dinamizáló szerepe gyenge. A közös kasszába berakott pénz bürokratikusan osztódik el, de a nagyobb baj: nemigen látszik az oly vágyott kohéziós eredmény, a tagállami átlagjövedelmek közeledése.
|
| Fotó: Brendan McDermid / Reuters |
Elég talán e tárgyban Bulgáriát, Romániát említeni, ahol
az elmaradottság nem látszik eltűnni.
Mi tagadás, a gazdasági növekedés perspektivikus meglódítására is hivatott EU-projektek magyarországi tapasztalataiban sem mutatkozik igazi áttörés. A kohéziós pénzek hasznosulása viszonylag lassú, hatékonysági problémák sokasága mutatkozik, sok a túlárazás. Hivatalok osztják el a pénzt, sok a papír és az ügyintéző, nehézkes a rendszer. Ha Brüsszel helyett egy valódi üzleti kockázatokat is felvállaló kereskedelmi bank menedzselné a források útját és felhasználását, rögtön meglátszana a különbség.
Ilyen, piaci feltételű pénzközvetítés esetén egy beruházás akár 10-15 százalékos költségkíméléssel és feleannyi idő alatt kivitelezhető lenne. Ez azonban csak papíron megtakarítás, mert a jelenlegi intézményrendszert rövid úton mással kiváltani ma még nem realitás – mutatott rá Magas István. Miután az unió GDP-jének kb. egy százaléka áll rendelkezésre az összes nagy célra, ez korántsem nevezhető komoly fiskális erőnek, az uniót önmagában nem képes dinamizálni. Pénz másutt van ugyan, de az sem a termelésbe csatornázódik be.
|
| Fotó: Issei Kato / Reuters |
Az Európai Központi Bank most havi 60 milliárd euróért vásárol euróövezeti kötvényeket, s ezzel normalizálja az állampapírpiacokat, grandiózus fejlesztési programok hitelezésére azonban neki nincs mandátuma. Mégis, az integrációt fiskálisan is tovább mélyíteni igyekvő kérdésben Európának lépnie kell, főleg ha versenyképességén javítani akar. Igazi nagy lökést a EU-ban a növekedésnek távlatos páneurópai infrastrukturális projektek adhatnának (főleg energia- és közlekedési hálózatok építése), olyanok, amelyek sűrűbbre szövik a hálót a fejlett és a perifériás országok között, és amelyeknek valós multiplikátor és kohéziós szerepe van.
Ha például egy igazi páneurópai autóút megépülne, mondjuk a Fekete-tengerig, annak a megtermékenyítő, üzletélénkítő ereje az újonnan bekapcsolt szereplőknél is azonnal jelentkezne.
Amikor Amerikában például nekiálltak a keleti partot és a csendes-óceáni partvidéket integráló, észak–dél irányban futó vasútvonalak korszerűsítéséhez, annak iparvonzó és munkahelyteremtő „mellékhatása” minden várakozást felülmúlt. Ilyenekben kellene az EU-nak is gondolkoznia, csak éppen nyugat–kelet irányban.
A szándék az energiahálózatok bővítésére és talán a közlekedésben is megvan, de a hivatali malmok és a nemzeti költségvetések lassan őrölnek, a nagy ívű tervek sokáig fekszenek a fiókokban. A magántőke bevonása ebbe (az USA-hoz képest) igen nehézkes, Kínával meg – érthető okokból – nem akar az EU építtetni. A professzor úgy látja, évtizedes távlatban a fúziós energia közel lehet már ahhoz a szinthez, hogy ipari méretű hasznosítása megtörténhessen, de más iparágak forradalmi fejlődését is lehetségesnek tartja.
A kvantumelmélet megszületése után több mint ötven évet kellett várni a tranzisztor megszületésére, amely azután mégis újabb fél évszázadra forradalmasította az elektronikát, és teremtett vadonatúj iparágat, az IT-t.
Ennyi várakozási idő a mai világban talán már nincsen – de a foto-voltatikus energia ipari szintű hadra fogása, vagy egy napon a tömeges elektromosautó-forgalom sikeres integrálása az energiarendszerekbe lökést adhat új iparágak kialakulásának
– érvel Magas István. Európa még adós maradt a jövőt átrajzoló technikai forradalmak kirobbantásával.
Oka lehet ennek az is, hogy a recesszióból való kilábalás eltérő sebességgel folyik Európában. Azok járnak előrébb a folyamatban, ahol a hiteles gazdaságpolitika megbízható fizetőeszközzel párosult, ahol a fiskális és monetáris eszközök együttes igénybevételével teljes gőzzel és hatékonyan tudták támogatni a válság kezelését. Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője szerint a legjobb példa erre Nagy-Britannia, amelyet bár szintén jelentősen érintett a válság, de gazdasága mára az expanzió fázisába lépett azzal, hogy a pangó kapacitásokat újra a növekedés szolgálatába állították, és rendkívül dinamikus foglalkoztatási mutatókat produkáltak.
A vezető elemző szerint a többi euróövezeti ország más-más fejlődési stádiumban van, az adósságválságban megégett perifériás államok is konszolidálták államháztartásukat, és lassan, mint a spanyolok és a portugálok, vagy öles léptekkel, mint az írek, megindultak felfelé. Görögország kakukktojás e téren, ott az eleve elfuserált gazdaságpolitikát az elhibázott mentőprogram súlyos következményei is terhelték. Ahelyett, hogy a potenciális növekedést megalapozó, külföldi tőkebevonással segített privatizációs és fejlesztési programot hirdettek volna, a minimálbér-csökkentésekkel, a közszféra brutális leépítésével tönkretették a munkaerőpiacukat, radikálisan csökkentve egyúttal a keresleti oldalt.
|
| Fozó: Alkis Konstantinidis / Reuters |
A görögök agóniája mentőcsomagról mentőcsomagra folytatódik, sorsuk az euró övezet növekedésére érdemi hatással már nem lesz. Nem állítható ugyanez az elhúzódó orosz–ukrán konfliktusról, amely a kereskedelmi embargó révén nehezíti meg a kapcsolatokat. Az oroszok 4-5 százalékos recesszióval fizetnek mindezért, miközben az ukránok a csőd szélén lavíroznak. Egy-másfél éven belül itt nem is lesz változás, miként a görög helyzettel is együtt kell élni, noha annak áttételes hatásai aligha mérgezik már jobban a gazdasági kapcsolatokat. Geopolitikai szempontból viszont Görögország kulcsfontosságú volt, és az is marad.
A kínai lassulás sokkal mélyebb sebet ejt a világgazdaságon. A másfél éve fúvódott tőzsdei buborék kipukkadt, elképesztő összegek tűntek el. A kedvezőtlen demográfiai a mutatók, a már a versenyképességet erodáló béremelkedések, az export hanyatlása ráirányítják a figyelmet arra, hogy a nyugati technológiát másoló korszak már lejárt, a fejlődésnek immár az innovációs szakaszába kellene lépnie, ha fenntartható pályán akar mozogni a kínai gazdaság. A pekingi vezetés gazdaságösztönző lépéseinek hatását egyelőre nem is lehet lemérni – húzza alá Balatoni András.
Amerika ezzel szemben egyelőre a béke szigete, ahol a britekhez hasonlóan rendben mennek már a dolgok. Olyannyira, hogy közeleg az első kamatemelés ideje, ami felkavarhatja az állóvizet azzal, hogy kockázatmentes befektetés ígéretével hazacsábítja a pénzt külföldről, elsősorban a feltörekvő országokból. Az éppen befelé forduló, államadósságát hazai forrásokból fedezni kívánó Magyarországot az elemző szerint az amerikai lépés remélhetőleg csekély mértékben érinti.
A világgazdaság növekedésében az alacsony olajárnak kiemelkedő szerepe van, ám Háda Bálint független elemző szerint Kína érzékelhető lelassulása gyakorlatilag eltünteti ezt a többletet.
A globális olajigények a tavaly nyáron indult árzuhanás kedvező hatását kihasználva rekordütemben nőnek, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb előrejelzései szerint a tavalyi duplájával, azaz napi 1,6 millió hordóval nő a kereslet az idén, ez 94,2 millió hordós napi felhasználást jelent. Jövőre újabb 1,4 millió hordóval elérhetjük a 95,6 milliós napi átlagot.
A kínálati oldal ezt megerőltetés nélkül hozni tudja, sőt: úgy tűnik, Amerika alaposan átvágta a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC) a palaolaj-kitermelésének gazdaságosságáról szóló becsléseivel. Tavaly 70 dollárnál ütöttek le cöveket, míg most már a 35-40 dolláros szintnél járnak. Az Egyesült Államok két éve már teljesen önellátó olajból, gazdaságát tehát nem rendíti meg az OPEC által kirobbantott árháború, ami a piaci pozíciók megerősítéséért zajlik.
A túltermelési válságból a felhasználó országok profitálnak, a termelők számára a magasabb ár kedvezőbb lenne. Oroszország és Venezuela például erősen megsínyli az olcsó olajárat. Nagyon úgy tűnik, hogy a felhozatal tartósan, de legalábbis 2016 végéig gond nélkül fedezi a pluszigényeket, sőt, az előrejelzések szerint Irán – az ellene hozott kereskedelmi szankciók feloldása után pár hónappal – napi 700 ezer hordóval több olajat dob majd a piacra.
|
| Fotó: Lucy Nicholson / Reuters |
A gazdasági növekedést megolajozó alacsony ár tehát velünk marad, a kontinensünkön irányadó északi-tengeri Brent a 43–70 dolláros sávba szorul be az előrejelzési horizonton – véli Háda Bálint, hozzátéve, hogy október és november fordulóján új irányt vesz a jegyzés, ez a grafikonok elemzéséből látszik. Hogy ez a felső vagy az alsó szint irányába tolódik-e el, azt egyelőre nem tudni. Az irányváltás nagyban függ attól, hogy a nyolc év utáni első amerikai kamatemelést szeptemberben vagy decemberben hajtja vége a jegybank szerepét betöltő Fed. Ez alapvetően befolyásolja a dollár árfolyamát.
A kamatemelés erősíti a dollárt, és lejjebb nyomja az olajárat. Ennek elmaradása ezzel ellentétes hatást vált ki. Elemzők most már a decemberi emelésnek adnak nagyobb valószínűséget. Az is elképzelhető Háda szerint, hogy októberben ismét egymásnak feszülnek a republikánusok és a demokraták, mert Amerika újra eléri az adósságplafont, s az engedélyezett szintet módosítani kell.
Ez nem szokott jót tenni a dollárnak, s ezen keresztül adhat egy pofont az olajárnak is.
A Szaúd-Arábia és Irán közötti konfliktus elmérgesedése is kockázatokat hordoz, elég a jemeni polgárháborús helyzetre gondolni, ahol a két olajnagyhatalom mást-mást támogat.
