galéria megtekintése

Úrkúton már a remény is meghalt, mindenki párás szemmel figyelte az utolsó csillét

5 komment


Ábrahám Ambrus

Bezárták az utolsó hazai ércbányák egyikét. Az üzemben közel százan dolgoztak. A Dunaferr már ukrán alapanyagot vásárol, így a tárnákat hamarosan megtöltik vízzel.

Mintha a „hegyeket” is megérintette volna az úrkúti bánya bezárása, szerdán erre az órára az eső elállt, a szél alábbhagyott. A bányászok az utolsó csillét várták. Az lassan, nagyon lassan kúszott fel a tárnából. A sín mellett hosszú sorban, valószínűtlen mély csendben végig bányászok sorakoztak. Többük felemelte mobiltelefonját, hogy rögzítse valahogy az utolsó utat, miközben a hangszórókból a bányászhimnusz szólt.

Még a kívülállóknak is gombóc volt a torkukban, szinte mindenki párás szemmel figyelte az eseményeket. A bánya jövőre lett volna százéves. Ám tegnap a Bakony, s Magyarország érdemi ércbányái közül az utolsó bezárt.

– Dunaújvárosnak ugyanis nem kell többet a mangánunk – mondja Sándor. A Dunaferr ukrán tulajdonosa ezután onnan rendeli az ércet. – Ezt egy hete mondták meg nekünk – veszi át a szót társa, miközben gyalogolunk a tárnához felhúzó lanovka felé. – Negyven éve ide járok fel naponta. Többet nem kell már jönni – mondja Győző.

 
Az utolsó csille mangánérc, amit a Dunaferrnek szállítanak
Veres Viktor / Népszabadság

– Az úrkúti mangánnak immár lassan két évtizede a Dunaferr volt az egyetlen vásárlója. Hatvanévnyi üzleti kapcsolat után lényegében érdemi tárgyalás nélkül a vasmű jelenlegi vezetése jelezte: felbontja a szerződést a bányával – meséli Farkas István ügyvezető a csillénél. Nem mondja, de érezni: szerinte nem európai módon zárták le ezt a történetet.

– Pedig azon dolgoztunk, hogy minőségben és mennyiségben kiszolgáljuk a vevőnket. Arra mindenki büszke lehet, hogy ez sikerült. Nem azért szakadt meg a kapcsolat, mert bármelyik elvárásnak ne tettünk volna eleget – hangsúlyozta Farkas István. A végkielégítésre és némi anyagi háttér biztosítására megvan a bányát működtető Bányászati és Feldolgozó Kft. pénze.

Még a keddi csodálatos Eb-győzelmünk sem tud sok vigaszt adni – sóhajt András, aki egy éve érkezett a céghez egy bezárt bauxitbányából. – Hogy most mi lesz, a fene sem tudja. A remény hal meg utoljára, bár itt már, azt hiszem, meghalt. Hogy lehet egy ilyen verdiktet közölni? – tette fel a költői kérdést.

– Nem egyszerű bánya volt. Az üzem rendszeresen támogatta az önkormányzatot, az óvodát, az iskolát, a közösséget. Az ukrán mangánból nem profitál a település. A csoda még segíthet, bár nem hiszek benne – utal arra az egyik bányász, hogy a szerződés a Dunaferr-rel formálisan csak július elsején szűnik meg. Addig bízhatnak, amíg a tárnákat el nem árasztják vízzel. Ha a szivattyúkat kiveszik a bányából, vége a dalnak.

Párás szemmel vették videóra hivatásuk utolsó pillanatait
Veres Viktor / Népszabadság

Van valami ötlet vagy lehetőség a környéken? Érdeklődünk a munkalehetőségekről a csille mellett a ciklonháznál. Nincs ötlet. A bánya száz dolgozója közül hatvanan a mélyművelésben dolgoztak. Ők talán a bakonyoszlopi szén- és bauxitbányában dolgozhatnak. Úrkúton még akad munka néhány embernek, hiszen a bányát be is kell zárni valakinek. Ígéret van, konkrétum nincs. Farkas István ügyvezető mellém lép és csak annyit kérdez: tudok még ehhez valamit hozzátenni? Ennyi volt a majd százéves úrkúti bányászat.

– Nem tudjuk, hogyan tovább – dörmög egy bányász. – Szerettem ezt a ciklonházat – folytatja egy éles fordulattal, mintha csak a rossz dolgokat kívánná hátrahagyni. – Itt voltak a bányászünnepségek, amikor jelentett valamit, ha azt hallottam: Jó szerencsét! Ilyenkor szólt a bányászhimnusz, és tudja, még mikor szólt? – kérdezi a csillében a mangánércet tapogatva. – Halálesetkor. Most is szól.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.