|
Az utolsó csille mangánérc, amit a Dunaferrnek szállítanak
Veres Viktor / Népszabadság |
– Az úrkúti mangánnak immár lassan két évtizede a Dunaferr volt az egyetlen vásárlója. Hatvanévnyi üzleti kapcsolat után lényegében érdemi tárgyalás nélkül a vasmű jelenlegi vezetése jelezte: felbontja a szerződést a bányával – meséli Farkas István ügyvezető a csillénél. Nem mondja, de érezni: szerinte nem európai módon zárták le ezt a történetet.
– Pedig azon dolgoztunk, hogy minőségben és mennyiségben kiszolgáljuk a vevőnket. Arra mindenki büszke lehet, hogy ez sikerült. Nem azért szakadt meg a kapcsolat, mert bármelyik elvárásnak ne tettünk volna eleget – hangsúlyozta Farkas István. A végkielégítésre és némi anyagi háttér biztosítására megvan a bányát működtető Bányászati és Feldolgozó Kft. pénze.
Még a keddi csodálatos Eb-győzelmünk sem tud sok vigaszt adni – sóhajt András, aki egy éve érkezett a céghez egy bezárt bauxitbányából. – Hogy most mi lesz, a fene sem tudja. A remény hal meg utoljára, bár itt már, azt hiszem, meghalt. Hogy lehet egy ilyen verdiktet közölni? – tette fel a költői kérdést.
– Nem egyszerű bánya volt. Az üzem rendszeresen támogatta az önkormányzatot, az óvodát, az iskolát, a közösséget. Az ukrán mangánból nem profitál a település. A csoda még segíthet, bár nem hiszek benne – utal arra az egyik bányász, hogy a szerződés a Dunaferr-rel formálisan csak július elsején szűnik meg. Addig bízhatnak, amíg a tárnákat el nem árasztják vízzel. Ha a szivattyúkat kiveszik a bányából, vége a dalnak.
|
Párás szemmel vették videóra hivatásuk utolsó pillanatait
Veres Viktor / Népszabadság |
Van valami ötlet vagy lehetőség a környéken? Érdeklődünk a munkalehetőségekről a csille mellett a ciklonháznál. Nincs ötlet. A bánya száz dolgozója közül hatvanan a mélyművelésben dolgoztak. Ők talán a bakonyoszlopi szén- és bauxitbányában dolgozhatnak. Úrkúton még akad munka néhány embernek, hiszen a bányát be is kell zárni valakinek. Ígéret van, konkrétum nincs. Farkas István ügyvezető mellém lép és csak annyit kérdez: tudok még ehhez valamit hozzátenni? Ennyi volt a majd százéves úrkúti bányászat.
– Nem tudjuk, hogyan tovább – dörmög egy bányász. – Szerettem ezt a ciklonházat – folytatja egy éles fordulattal, mintha csak a rossz dolgokat kívánná hátrahagyni. – Itt voltak a bányászünnepségek, amikor jelentett valamit, ha azt hallottam: Jó szerencsét! Ilyenkor szólt a bányászhimnusz, és tudja, még mikor szólt? – kérdezi a csillében a mangánércet tapogatva. – Halálesetkor. Most is szól.
