Terv sincs a sugárzó hulladék tárolására
Még egy hetet sem adott a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium arra, hogy a társadalom véleményt nyilváníthasson az atomerőművi radioaktív hulladékok és kiégett fűtőelemek kezeléséről szóló nemzeti programról. A nyilvánosság korlátozása nem ok nélküli: a program sem a hulladékkezelés módjáról, sem annak tényleges költségeiről nem tartalmaz tényeket.
A „Magyarország nemzeti programja a kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésére” című dokumentum elkészítése uniós kötelezettség, annak az Euratom-előírásnak a jegyében, amely szerint a területükön képződő sugárzó hulladékkal kapcsolatban a végső felelősség az atomenergiát használó tagállamoké, az atomerőművekben termelt áram árának pedig tartalmaznia kell a hulladékkezelés összes költségét.
|
Megsérült radioaktív fűtőelemek a paksi erőműben
Fotó: Mediaworks |
A magyar program a konkrét elvárások tükrében meglehetősen hiányos, semmilyen érdemi információ nem olvasható ki belőle. Ahogyan az Energiaklub lapunkhoz eljuttatott elemzése megállapítja, a szöveg elkészítésének folyamatában a kormánynak biztosítania kellene az átláthatóságot és a társadalmi beleszólást, ez azonban legfeljebb csak formálisan történt meg: papíron június 3-án, pénteken hozták nyilvánosságra a program tervezetét, a véleményeket pedig június 10-én 14 óráig várták.
Magában a programban lényegesen több a kérdés, mint a válasz. Nem tisztázza, hogy hogyan kívánjuk megoldani a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezését, és azt sem, hogy magyarországi vagy külföldi tárolásra kívánunk berendezkedni. Ezek korántsem elhanyagolható részletek, a külföldi tároláshoz először azt kellene bizonyítani, hogy a partner – esetünkben minden bizonnyal Oroszország – rendelkezik az uniós sztenderdeknek megfelelő végleges tárolóval, ám egy konkrét ügyben, Németország kérésére ez a bizonyítási kísérlet a közelmúltban meghiúsult. Bizonytalan a hulladéktárolás költségigénye is.
A nukleáris alap 1650 milliárd forintnyi kiadással számol 2084-ig, ám ennyi biztosan nem jön össze az atomerőművi befizetésekből – ráadásul az MTA Lévai Alapítványának számításai szerint az említett összeg csak a meglévő blokkokban képződő hulladékok kezelésére lehet elég, a tervezett új blokkok hulladékkezelése további jelentős, ezermilliárd forintnál nagyobb ráfordítást igényel. Vagyis egyre valószínűbb, hogy az atomszeméttel kapcsolatos kiadásokat megpróbálják a következő generációkra hárítani.
Koritár Zsuzsanna, az Energiaklub programvezetője lapunk kérdésére elmondta: a program semmilyen új információt nem tesz hozzá a nukleáris hulladékkezelésre vonatkozó eddigi, meglehetősen szegényes tudásunkhoz, és – különösen a költségek megalapozottsága, illetve ütemezése tekintetében – az EU-előírásoknak sem felel meg. Minderről várhatóan hivatalos értesítést is kapunk, mivel az ősz folyamán az Európai Bizottság is értékelést készít a nemzeti programokról.
