Másrészt szerintük a szerződéskötéskor hatályos közbeszerzési törvény szerint az újabb jogszabályban foglaltakat kellene alkalmazni, a felperes által javasolt tanúmeghallgatást pedig feleslegesnek tartotta, mivel mit tudnának bizonyítani a Mahir által beidézni „negyedvezetők”. Magyar György szerint rámutathatnának, hogy az önkormányzat és a Mahir között valós együttműködés volt egészen a váratlan és indokolatlan felmondásig, korábban soha nem merült fel kifogás ellenük, a szerződés semmissége pedig fel sem merült. Az önkormányzat fenntartotta azon álláspontját, hogy a szerződés jó erkölcsbe ütközik. Arra nem tértek ki, hogy 2010 és a 2015 között miért nem ütközött jó erkölcsbe.
|
Így bontották el a hirdetőoszlopokat
Veres Viktor / Népszabadság |
Az éles szócsatákon túl azonban nem sokkal jutottak előbbre az ügyben. A tárgyalást augusztus közepére halasztották, de az eljáró ügyvédek előre jelezték, hogy halasztást kérnek, így a per legkorábban szeptember-októberben folytatódhat.
Mint arról a Népszabadság elsőként beszámolt, az utcabútorok telepítéséről, üzemeltetéséről és reklámcélokra történő hasznosításáról szóló szerződést 2006-ban írta alá a főváros és a Mahir Cityposter Kft. A Mahir az elmúlt tíz évben 761 darab hirdetőoszlopot állított fel. A cégek a telepítés mellett a karbantartást és az üzemeltetést is vállalták. Az ügyet senki sem háborgatta kilenc éven át.
Februárban azonban kitört a háború a Fidesz pártelnöke, Orbán Viktor és egykori gazdasági potentátja, Simicska Lajos között, és a főváros – némi kivárás után – májusban átfogó ellenőrzést rendelt el az utcabútor-szerződésekkel kapcsolatban. Aligha meglepő módon több hiányosságra is fény derült. („Az oszlopok nem a légszennyezettség mértékét mutatják, hanem a levegőminőséget”, ráadásul azt sem saját mérés alapján, hanem az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat adatai szerint. Ezenfelül az internetes elérést biztosító oszlopok nem terminállal, hanem ingyenes vezeték nélküli hálózattal biztosítják az internet-hozzáférést.)
A főváros a szerződés megkötése után hirtelen arra is rájött, hogy a szerződés egyoldalú előnyöket biztosít a cégnek azzal, hogy „Budapest belvárosának a reklámipar szempontjából kiemelt jelentőségű helyszínein, valamint a forgalmas csomópontokon gyakorlatilag monopolhelyzetbe került 25 évre.” A Mahir mindezért a hirdetőoszlopok – közvetítői díjjal csökkentett – nettó árbevételének 15 százalékát, évi minimum 45 millió forintot fizetett a fővárosnak. Aligha meglepő módon a fővárosnak adott apanázs minden évben a minimumösszeg körülire kerekedett.
A kormánypárti többségű városvezetés nem csekély ívű fordulattal októberben arra a következtetésre jutott, hogy „tekintettel a partner tulajdonosi szerkezetére, a gazdaság egyéb szektorainak szereplőivel való üzleti kapcsolatára, nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a Mahir az érdekeltségi körébe tartozó hirdetőknek a piaci árnál kedvezőbb feltételekkel biztosított reklámfelületet”. A főváros saját számításai szerint évente 73-125 millió forint közötti összegre tehetett volna szert a hirdetési bevételekből.
Az előterjesztést jegyző Kocsis Máté rendészeti tanácsnok és Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes azonban „jó erkölcsbe ütközés” okán a szerződés felmondását javasolta. A fideszes többségű Fővárosi Közgyűlés pedig megszavazta, ezt decemberben rendkívüli ülésen az oszlopok bontásának azonnali elrendelésével toldották meg. A bontások januárban megkezdődtek.
A Mahir Cityposter Kft. novemberben keresetet nyújtott be az önkormányzat ellen a felmondó jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítására, és kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy továbbra is fennáll a szerződés szerinti közterület-használati jogosultsága. A Fővárosi Törvényszék közbenső határozattal megtiltotta az oszlopok bontását.
A perben eddig három tárgyalást tartottak.
