A 2008 óta tartó drámai krízis nyomán a görög gazdaság összeomlott: 2008 és 2013 között a nemzeti össztermék 23,5 százalékkal esett vissza, a beruházások 58,4 százalékkal csökkentek, a munkanélküliségi ráta 26,7, a fiatalok körében 60,4 százalékos, a banki hitelezés hanyatlik, a családok csaknem felének egyetlen jövedelme a nyugdíj, s 3,5 millió görögnek kell eltartania 4,7 millió munka nélküli és inaktív embert. Még 2012-ben is hét százalékkal zuhant a GDP, tavaly négy százalékkal. Ehhez képest az idén esetleg 0,6 százalékos növekedés is jöhet, s a brüsszeli előrejelzés szerint az ütem 2015-re megközelítheti a három százalékot.
Az Európai Bizottság szerdán nyugtázta: tavaly az elsődleges egyenleg többlete a GDP 0,8 százalékát tette ki, azaz 1,5 milliárd euróra rúgott, és a következő években növekedni fog. Kedvező fejlemény, hogy a folyó fizetési mérlegben is többlet keletkezett. Bár ennek oka, hogy a válságban elapadt a behozatal, tény: Görögország elvileg nem szorul külső finanszírozásra. Hiteleinek egy részét persze törlesztenie kellene. S a csökkenő, de magas állampapírhozamok és a lassú gazdasági növekedés mellett ez iszonyú próbatétel a válsággal sújtott országnak.
Az IMF 2012 őszén támogatásának a befagyasztásával fenyegetőzött, ha az euró zóna nem bocsátkozik tárgyalásokba az államadósság érzékelhető mérsékléséről. Másfél éve aztán azt a célt tűzték ki, hogy 2022-re az arány érdemben a GDP 110 százaléka alá essen. A bizottsági szóvivő, Simon O’Connor azt mondta, hogy az alkudozás a nyár végén kezdődhet. Az eurózóna kormányai azonban nem engednék el a hitelek egy részét, inkább tovább könnyítenék a feltételeket, meghosszabbítanák a lejáratot és mérsékelnék a kamatot.
Az utóbbi négy évben ezt már többször megtették, s most arról lehet szó, hogy harminc helyett ötven év múlva zárnák le a hitelszerződést. A kamatok azonban – attól függően, hogy kétoldalú hitelről vagy az eurózóna mentőalapja által nyújtott kölcsönről van-e szó – így is elenyészők, ráadásul a kétoldalú hitelek törlesztése 2020-ban, az európai pénzügyi alapé pedig 2023-ban kezdődik. Ez a késleltetett teherviselés is magyarázatot ad arra – a magas, majdnem ötszázalékos hozam mellett –, hogy miért kapkodták el a piacon a négy év után először most április elején kibocsátott ötéves görög állampapírokat hárommilliárd euró értékben.
Athén rövid távon fizetőképes. De hosszú távon? Az első görög államkötvény-aukció sikere és általában az eurózóna perifériáján észlelhető hozamcsökkenés mérsékli a kormányokra nehezedő nyomást, hogy további kedvezményeket adjanak Athénnak. Az egyezkedés elhúzódhat két további okból is. Egyrészt a 0,8 százalékos GDP-arányos tavalyi elsődleges többlet 12,7 százalékos államháztartási teljes deficitet takar – a bizottság nemcsak a kamatfizetést, hanem a bankok támogatására felhasznált egyszeri kiadást sem vette figyelembe az elsődleges egyenleg számításakor.
Másrészt a 2014 végéig tartó második hitelprogram péntek este publikált negyedik felülvizsgálati anyagában a bizottság azt prognosztizálja, hogy a görögök dicséretes erőfeszítéseit tükröző elsődleges többlet ellenére az idén 2,6, jövőre pedig 12,3 milliárd euró finanszírozási űr tátong. S ezt bizony vagy egy harmadik nemzetközi programmal, vagy további privatizációval, államkötvénykibocsátással, a bankok piaci feltőkésítésével lehetne betömni. Athén szerint a bizottsági hivatalnokok eltúlozzák a problémát. Ám a brüsszeli számítás szerint 2022-re csak 112 százalékra mérséklődhet az államadósság aránya a vártnál lassúbb fellendülés miatt. Vagyis a görögök dögönyözése végtelen küzdelemnek ígérkezik.
