Az akcióterv célja – ahogyan annak elődje, a Start-programé is – az, hogy a pályakezdők és az idősek körében csökkenjen a munkanélküliség, hiszen különösen a válság után ezt a két csoportot az átlagnál nagyobb mértékben sújtotta a munkanélküliség. Ma azonban már semmi nem támasztja alá e programok hatékonyságát.
Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete még 2014 végén készített kutatást a közmunkaprogram hatásairól, s ebben a kutatók megjegyezték: teljes mértékben hiányzik a témában a megkérdezésen, személyes interjúkon alapuló felmérés.
A tanulmány lesújtó megállapításokat tesz elsősorban a közmunka, szőrmentén pedig a munkahelyvédelmi akcióterv hatásáról. E szerint a közmunka intézményesítése magában hordozza azt a veszélyt, hogy a magyar munkaerőpiac duálissá válik, azaz a hagyományos munkaerőpiac mellett kialakul a közmunkások piaca, úgy, hogy közben az átjárás lehetősége minimális. Noha a közmunkaprogram eredeti célja a szólamok szerint a hosszú idő óta inaktívak visszavezetése volt a munkaerőpiacra. A tanulmány szerint annak elkészítésekor a közmunkások mindössze nyolc százalékáról volt elmondható, hogy esélye van a „normális munkaerőpiacon" – ma már ez az arány magasabb, 13 százalék, ám még mindig rendkívül alacsony. Ez a kormány számára sem újdonság, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter több ízben is kifejtette változtatási szándékát, ám a hogyan nem világos.
|
Közmunkások építkezésen. Gödörben ragadtak
Teknős Miklós / Népszabadság |
A válság után
A munkahelyvédelmi akciótervvel az a gond, hogy összességében nincs munkahelyteremtő hatása, legfeljebb abban lehet szerepe, hogy a támogatott körben nem emelkedik a munkanélküliség. Ez rendkívül fontos volt a válságot követő időszakban, ma már kérdéses: kell-e még munkahelyek megőrzésére 135 milliárd forintot szánni évente. Ha igen, az komoly gazdaságszerkezeti problémákra utal, elvégre egy egészséges gazdaságban bizonyosan nem kell állami támogatás minden negyedik munkahelyhez.
Kétséges hatékonyság
A programot kritizálók szerint nem hatékony a rendszer, mert például azok is megkapják a támogatást, akiket egyébként is felvettek volna. Tehát a zseniális hatvanas mérnök vagy az ifjú titán után is fel lehet markolni a támogatást. Másrészt mivel a kedvezményt csak a munkaadó érvényesítheti, a munkavállalót nem sarkallja arra, hogy aktívabban keressen munkát.
A statisztikák jól mutatják, hogy nem látszik foglalkoztatásbővülés a támogatott korcsoportban. Bár mind a 15–24, mind az 55 feletti körnél lehet látni a fokozatos emelkedést a foglalkoztatotti létszámban, vagyis több a munkát vállaló fiatal és idős egyaránt, ám nem tudni, mi is ennek az oka.
A két csoportban ugyanis megváltozott a korhatár: 2012 óta a tanköteles kort 16 évre szállították le, ami szükségszerűen duzzasztja a korcsoportot, az 55 év felettiek esetében pedig a nyugdíjkorhatár emelése zavar bele a képbe. Arról nem beszélve, hogy ez az adat a közmunkásokat is tartalmazza. Vagyis valójában hiába tartja sikeresnek a kormány a programot, nem tudja alátámasztani, hogy valóban sikertörténetről van-e szó, vagy csak arról: elképesztő pénzeket szánnak nem kellően hatékony eszközökre.
A munkahelyvédelem tavaly 135 milliárd forintot emésztett fel, a közmunkaprogram pedig 270 milliárdot. A tervek szerint ráadásul az idén 340 milliárdig is felkúszhat utóbbi kiadás. Ez összesen 475 milliárd forint költséget feltételez az idén a költségvetés számára. Könnyű belátni: meglehetősen kis hatékonyságú az a program, amely évente a GDP jóval több mint egy százalékába kerül, de nem hoz létre új munkahelyeket vagy konzerválja a munkaerőpiac töredezettségét.
