A konstrukció lényege, hogy az adós minimum három, legfeljebb öt évre kérheti a havi törlesztőrészlet kiszámításánál alkalmazott árfolyam rögzítését svájcifrank-hitel esetében 180, euróban jegyzett kölcsönnél 250, míg japán jen alapú adósságnál 2,5 forinton. A rögzített és a tényleges árfolyam különbözete egy gyűjtőszámlára kerül, de a törlesztőrészletből csak a tartozás tőkerésze, a kamatrészt az állam és a bank vállalja magára. A gyűjtőszámlán felhalmozott adósságot a rögzítés lejárta után kamatostul kell megfizetni az eredeti hitellel együtt, a havi törlesztőrészlet azonban legfeljebb 15 százalékkal emelkedhet a rögzített szinthez képest.
Az árfolyamgáton többször alakítottak az elmúlt évek során, a feltételek kedvezőbbek lettek és kiszélesítették azok körét, akik csatlakozhatnak a rendszerhez. Ma már lényegében minden devizahiteles számára adott a lehetőség, amellyel július végéig az ügyfelek 35 százaléka, 185 ezer adós élt is. Ők eddig 42,2 milliárd forintot takarítottak meg, míg a gyűjtőszámlákon 23,7 milliárd forint halmozódott fel, s mivel az utóbbit nem az eredeti hitelkamaton, hanem a háromhavi budapesti bankközi kamatnak (Bubor) megfelelő szint mellett kell törleszteni, így ezen is sokat spórolnak majd. A frankhitelek kamata ugyanis jelenleg átlag hat százalék, míg a Bubor csak kettő.
A bankokkal nem egyeztetett „partizánakció” volt viszont a másik nagy devizahiteles mentőcsomag, a kölcsönök rögzített árfolyamú végtörlesztése, amelyről 2011 szeptemberében határozott az Országgyűlés. Az adósok 2012 február végéig fizethették vissza tartozásuk frankban jegyzett kölcsönnél 180 forintos, euró alapú hitelnél 250 forintos, míg jenben nyilvántartott adósságnál kétforintos árfolyamon. A határidőig 170 ezer devizahitelt törlesztettek, ebből 52 ezret részben vagy egészében forinthitelből fizettek vissza. Az akció révén a devizahitelek állománya a negyedével csökkent, ugyanakkor a végtörlesztés nem segített a nehéz helyzetben lévő adósokon, viszont 370 milliárd forint veszteséget okozott a bankoknak – igaz ennek harmadát végül az állam magára vállalta.
Idén kitöltik a keretet
A bankok jelenleg zajló elszámoltatásának tükrében különösen érdekes a kisebb súlyú csomagok közül az, amikor a parlament 2010 novemberében korlátozta a bankok egyoldalú szerződésmódosítását, valamint a törlesztőrészlet kiszámításánál kötelezővé tette a középárfolyam alkalmazását – akkor még fel sem merült, hogy ezeket a tételeket nem szabályozni kellene, hanem eltörölni az árfolyamrés alkalmazását és megtiltani a kamatok egyoldalú emelését. A bankok az árfolyamrés esetében ezen akkor évi néhány tízmilliárd forintot buktak, míg most a Magyar Nemzeti Bank (MNB) becslése szerint közel 200 milliárdot fizethetnek vissza ügyfeleiknek.
A már említett otthonvédelmi akcióterv részeként a kormány az árfolyamgát mellett bevezette az árverezési kvótát is. A kvótarendszer alapján 2011-ben negyedévente a felmondott jelzáloghitelekben érintett lakások két százalékát lehetett elárverezni, majd ez az arány 2012-ben három, tavaly négy, míg idén öt százalékra nőtt. Azóta a bankok összesen 41 ezer lakás kényszer-értékesítését indították el, és az MNB adatai szerint az idén június végével zárult elmúlt másfél évben 11 ezer otthont adtak el – zömében a Nemzeti Eszközkezelőnek.
A legnehezebb helyzetben lévő adósok lakását megvásárló, majd az addigi tulajdonosnak bérbeadó állami szervezet létrehozásáról már a 2010 júniusában ismertetett 29 pontos gazdasági akcióterve részeként beszélt Orbán Viktor miniszterelnök, a Nemzeti Eszközkezelő azonban végül csak 2012 januárjával állt fel, az ingatlanok vásárlása pedig az év második felében indult.
|
Az ócsai lakópark a kevésbé sikeres projektek közé tartozik
Kurucz Árpád / Népszabadság |
A lassú indulást követően, 2013 második felétől beindult az adósmentés, és az eszközkezelő idén augusztus végéig már 22,6 ezer ingatlan-felajánlást fogadott be, amely összesen 102 ezer ember lakhatását biztosítja. A várakozások szerint idén év végéig a szervezet kitölti a jogszabályban számára meghatározott 25 ezres keretet, így hamarosan dönteni kell a program folytatásáról, illetve ebben az esetben további összegeket kell biztosítani az ingatlanok megvásárlására.
Messze nem volt ilyen sikeres az ócsai szociális lakópark, amelynek létrehozásáról 2011 augusztusában döntött a kormány, de a kivitelezés csak 2012 októberében indult. Összesen 2,4 milliárd forintból nyolcvan, 40-80 négyzetméteres ház épült fel tavaly tavaszra, ám a szociális lakópark benépesítése is lassan haladt. Az utolsó házakat a tervek szerint idén ősszel foglalják el a bérlők. A kormány korábban egy egész falu, további 420 lakás felépítését tervezte, a program folytatásáról azonban azóta sem született döntés.
A devizahitelek forintosítására is volt már példa az elmúlt négy évben, igaz csak a nehéz helyzetben lévő adósok esetében és nekik sem volt kötelező részt venniük a programban. A bankokkal kötött megállapodás értelmében azok a devizahitelesek, akik 2011. szeptember végén már legalább 90 napja tartoztak bankjuknak minimum 78 ezer forinttal, 2012. május végéig kérhették hitelük forintra váltását, ami egyben automatikusan az adósság negyedének elengedését is jelentette. A lehetőséggel végül a vártnál jóval kevesebben, az arra jogosultak alig 15 százaléka, 3100 adós élt.
Hatékonyabban is fel lehetett volna használni
Még ennél is sikertelenebb volt az az állami támogatott hitel, amelyet azok a lakáshitelesek vehettek volna igénybe, akik ingatlanjukat kisebbre, olcsóbbra cserélik, hogy ezzel adósságukat csökkentsék. A program ugyancsak a 2011 májusában meghirdetett otthonvédelmi akcióterv része volt, a szükséges jogszabályok azonban csak 2012 januárjában születtek meg. A bankok az uniós engedélyek megszerzése után kezdték kidolgozni saját konstrukcióikat, így a hitel végül 2012 augusztusától vált elérhetővé, csakhogy a program az év végével már le is zárult, így végül alig pár tucat ilyen kölcsönt folyósítottak.
Az adósmentés tehát már eddig is több százmilliárd forintjába került a bankoknak és a költségvetésnek (vagyis az adófizetőknek), s bár ezt a pénzt nyilván sokkal hatékonyabban is fel lehetett volna használni (például, ha a kormányzat azokra fókuszál, akikek valóban segítségre van szükségük), azt azért nem lehet állítani, hogy a kabinet nem ért el eredményeket a devizahitelek kezelésében. Az MNB adatai szerint idén június végén összesen 469 ezer devizaalapú jelzáloghitelt kezeltek a bankok, ebből 209 ezer volt a lakáshitel és 260 ezer a szabad felhasználású jelzáloghitel. Ezzel szemben 2011. március végén az előbbi körben még 349 ezer, míg az utóbbiban 381 ezer szerződést kezeltek a pénzintézetek.
A devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezők tartozása is jelentősen csökkent ez idő alatt: 4663 milliárdról 3374 milliárd forintra – igaz, ha a svájci frankért még most is „csak” 210 forintot kellene fizetni, szemben az idén jellemző 255 forintos szinttel, akkor az adósok tartozása akár 700 milliárddal is kevesebb lehetne.
