Incitatus

Navracsics Tibor tudta, hogy csak néhány hónapra érkezik, megkönnyítendő EU-biztosi kinevezését. Mégis kirugdosta Martonyi (és a Fidesz-alapító Németh Zsolt) sok, szakmailag többé-kevésbé elfogadható, már Fidesz által odahozott emberét, s hozta magával tucatszám előző munkahelyéről a sajátjait.

A hírek szerint most ezek rettegnek, mert kissé felgyorsultak az események: még arra sem volt idejük, hogy megtanulják, a folyosó melyik végén van a vécé, máris ki lesznek rúgva, kell a hely Szijjártó Péter csapatának, amely kicsit több tagot számlál, mint amekkorával a futsalbajnokságban jeleskedett.

Az élet kacskaringóira jellemző, hogy a súlyos futballsérülésből lábadozó újdonsült külügyminiszter pár nappal kinevezése előtt bejelentette visszavonulását a sporttól – miközben augusztus közepén még azt jelentette be, hogy újraaktiválja magát, a Rába ETO II. – Dunakeszi Kinizsi együtteséhez igazolt, tehát egy hónapja még nem akart visszavonulni, pedig tudta, hogy rá vár a tárca. Hiába, ez a politika.

A Külügyminisztériumban – már nem így hívják, de az is mindegy – már nem nagyon maradt senki, aki emlékezne rá, melyik országgal mikor, miről tárgyalt a magyar diplomácia, melyik kétoldalú vagy nemzetközi egyezmény szövegezésekor mit javasoltunk és miért.

Helyettük olyanok fognak ott dolgozni, akik tudják, hogy szemük sem rebbenhet, ha baltás gyilkosokat adunk át barbár országoknak, ha a miniszterelnök legközelebbi szövetségeseinket és kipróbált barátainkat támadja, ha nyilvánvalóan ellenünk szervezkedő, a hazai szélsőségeseket finanszírozó és titkosszolgálati módszerekkel szervező országokat nevez barátinak. Caligula római császár a történelmi anekdota szerint konzullá akarta kineveztetni a lovát. A nemes állatot Incitatusnak hívták, és nyilván remek ló volt. De nem mindegy?