Másrészt azért, mert a palagáz a mostani piaci viszonyok mellett más kontinensekre nem exportálható, mivel a bányászata és a szállítása is erősen technológia- és pénzigényes, azaz drága. A legoptimistább becslések szerint esetleg 2015 végére lehet elvi esély arra, hogy az USA gázt exportáljon, a célpont azonban szinte biztosan akkor sem Európa lesz. Az említett Krk-szigeti gázterminál is sokkal előbb fogad arab vagy afrikai gázt, mint amerikait.
A nemzetközi gázpiacon a legfontosabb árleszorító tényező nem a palagáz, hanem az a tény, hogy a korábbi évek egyik jelentős importőre, az USA ma már nem függ a külpiacoktól. Valójában a palagáz egyáltalán nem olcsó, mert jellemzően mélyebbről jön, mint a hagyományos földgáz, és a meglehetősen energiaigényes rétegrepesztéses eljárással kell kipréselni a kőzet pórusaiból. Ismertek olyan kísérleti gázprojektek, amelyeknek negatív az energiamérlege, azaz a gáz kiszabadítása és felszínre hozása több energiát emészt föl, mint amennyi a kitermelt energiahordozó energiatartalma.
Sokszor a pénzügyi mérleg is deficitet mutat: 2012-ben az USA-ban 42 milliárd dollárt költöttek kitermelésre, miközben a kiemelt gáz értéke alig több mint 30 milliárd dollár volt. Ennek legfőbb oka a költséges technológia mellett az, hogy a palagáz mezők gyorsan kimerülnek, azaz egy -egy kútból a korábban megszokottnál sokkal kevesebb gáz nyerhető.
A sűrűn lakott és szigorú környezetvédelmi szabályozással rendelkező EU-tagállamokban lényegesen nehezebb hozzáférni a palagázkészletekhez, mint az USA-ban, ráadásul régiónkban a nem hagyományos gázmezők átlagosan másfélszer mélyebben vannak. Ez magyarázza, hogy az európai palagázprojektek rendre befulladnak. Elvileg Lengyelországban, Ukrajnában és Romániában is vannak kitermelésre kész palagázkutak, de értékelhető volumenű kitermelés ténylegesen csak Lengyelországban zajlik, és ott is mindössze egyetlen gázmezőn: a Lane Energy Poland lengyel energiavállalat az amerikai Conoco Philips közreműködésével 2013 augusztusában kezdte el a tesztüzemeltetést.
A magyar parlament decemberben fogadta el a bányászati törvény módosítását, amely minden környezetvédelmi hatósági engedélyezési és egyéb akadályt eltakarított a magyarországi palagázbányászat elől. A lépést szakértők azzal hozzák összefüggésbe, hogy a magyar diplomácia informális úton már egy hónappal a hivatalos bejelentés ezelőtt értesült a Déli áramlat várható bukásáról, és ezzel a makói gázvagyon hirtelen felértékelődött.
Az alföldi város környékén hatalmas, 1,2 milliárd köbméteres gázvagyont sejtenek a föld alatt, ám az eddig ismert gázkészletek közül a legnehezebben hozzáférhetőről van szó, amely 6-7 ezer méter mélyen, mintegy 300 Celsius-fokos hőmérsékletű közegben található. A kutatási fázisban lévő projektből a fentiek miatt már az Exxon és a Mol is kivonult. A jelenlegi koncessziótulajdonos rendre a környezetvédelmi hatóságok rugalmatlanságában találja meg a sikertelenség okát.
