A probléma jelenleg az, hogy a fent leírt ADS-B nevű rendszerek a föld hetven százalékán nem működnek, hiszen a földi radarállomások hatókörét elhagyva már nem tudnak mivel kommunikálni. Praktikusan az óceánok és nagyobb tengerek fölött, a szárazföldtől távol repülő utasszállítók aktuális pozícióját csak a pilóták ismerik, az irányítás mindössze akkor tudja regisztrálni a gépek helyét, amikor időről időre a pilóták rádión leadják a helyzetüket. Ez csak adott, rendszerint tízzel osztható szélességi vagy hosszúsági kör elhagyását követően történik meg.
|
Az áldozatokra emlékeznek
Edgar Su / Reuters |
A repülősszakmában ez a hiányosság széles körben ismert, de a Malaysian Airlines 370-es, Kuala Lumpurból Pekingbe tartó járatának eltűnését követően kezdett vele foglalkozni a nagyközönség. A földi radaroktól a gépek csak műholdas kommunikáció segítségével tudják közvetíteni aktuális helyzetüket, ami egyrészt drága, másrészt a technikai feltételei sem voltak adottak. Mindeddig: a mostani megállapodás ugyanis biztosítja az adatátvitelhez elengedhetetlenül szükséges, elkülönített frekvenciasávokat.
Mindez persze még nem jelenti azt, hogy ezután egy csapásra a legtöbb légitársaság műholdas flottakövetést alkalmaz. Ez ugyanis továbbra is rettentő drága. Ám a műholdas megfigyelési rendszereket fejlesztő Aireon (az amerikai Iridium Communications, az Ansps Nav Canada, az olasz ENAV, az ír Irish Aviation Authority és a dán Naviair közös társasága) néhány hete bejelentette, hogy minden repülőgép számára ingyen biztosítja vészhelyzeti megfigyelőrendszerét, vagyis az Iridium Next műholdakon elhelyezett ADS-B vevő fogja majd a repülők jeleit a világ minden pontján, s ezt a lehetőséget minden vészhelyzetet jelentő repülőgépnek biztosítják. A normál üzemű követés pedig értelemszerűen fizetős szolgáltatás marad.
Mindehhez még fel kell lőni 666 alacsony pályán keringő műholdat 2017-ig. A repülőgépeken komolyabb módosításokat nem kell eszközölni, mindössze a jelenlegi kommunikációs rendszert kell kiegészíteni egy olyan modullal, amely a földi radaron kívül a műholddal is tud adatot cserélni, az ENSZ által kitakarított frekvencián.
A szakértők már az Air France 447 Rio–Párizs járatának katasztrófája után sürgették a megoldást (roncsait hónapokkal az eltűnését követően találták meg), de végül öt évnek kellett eltelnie és még egy gépnek eltűnnie ahhoz, hogy lépésre kényszerítse a világot. Az ENSZ polgári légi közlekedési szervezete, az International Civil Aviation Organization 2016 novemberét tűzte ki a technológiai irányelvek lefektetésének határidejeként.
