Az „átkosban” még Közös Piacként, belépésünkkor már egységes belső piacként emlegették, de a lényeg egyfolytában azonos: az Európai Unió kizárólag külső határokkal rendelkező gazdasági integráció. Az európai közbeszerzések piacára ezért nehéz kívülállónak – például Oroszországnak – belépnie.
Az Orbán-kormány viszont az EU-tagság tizedik évében úgy döntött, hogy az uniós szabályokat megkerülve, versenyeztetés nélkül – a belső piac szereplőinek esélyt sem adva – külsősnek adja a magyar állam történetének eddigi legdrágább beruházását, a paksi bővítést.
Ennél durvábban csak azzal lehetne megszegni az európai szabályokat, ha például vámellenőrzést vezetnénk be az osztrák határon. Azonnal kívül is találnánk magunkat az unión. Kormányunk azonban szeret elmenni a határokig, és azt a jelenetet is szívesen adja elő, amit a rajtakapott zsebtolvaj szokott bemutatni a villamoson: ha az Európai Bizottság ma megállapítja a jogsértést, még ők lesznek megsértődve Brüsszelre.
