Miért nem megyünk már oda tankokkal és tüzérséggel? Miért hagyjuk, hogy pár tízezer fanatikus rettegésben tartsa Irakot, Szíriát, Líbiát és most már Európát is? A válasz rossz hír mindenkinek, aki azt szeretné, ha a világ egyszerű lenne. Ha tényleg meg lehetne mindent oldani katonai erővel, már régen minden meg lenne oldva, erőből ugyanis nincs hiány.
Jelenleg a következő országok lövik, bombázzák az Iszlám Államot: az Egyesült Államok, Franciaország, Oroszország, Izrael, Törökország, Szaúd-Arábia, Jordánia, Irán, Katar, Ausztrália, Kanada, Nagy-Britannia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Marokkó. (Elnézést, ha valakit kifelejtettünk volna!) Hozzájuk jönnek a szír kormánycsapatok, a kurdok, a mérsékelt ellenzék, a helyi önvédelmi erők, a libanoni Hezbollah és az al-Kaida helyi szervezetei. Csoda, hogy az Iszlám Állam még egyáltalán létezik!
Ez nyilván nem lenne lehetséges, ha a szervezet csupán a fekete zászlaja alatt harcoló fegyveresekből állna. Ám az Iszlám Állam igazi népi támogatásra számíthat Irak, Szíria – és Líbia – széles övezeteiben. Anélkül, hogy megértenék a helyi lakosság helyzetét és lelkivilágát, nem lehet megtervezni és főleg elfogadtatni ezen országok jövendőbeli társadalmi rendjét. Márpedig így senki nem kockáztatja, hogy úgy járjon, mint George W. Bush amerikai elnök Irakkal. Hiába figyelmeztették a „Pottery Barn-szabályra”, miszerint ha az edényboltban eltörsz valamit, az már a „tiéd”.
