|
Kisebb lenne a veszteség, ha le sem fejnék
Kurucz Árpád / Archiv |
Az uniós tejtermelési kvóták áprilisi megszüntetése óta a piac gyakorlatilag összeomlott. Az okok drámaian egyszerűek. A nagyjából 150 milliárd kilogrammos közösségi tejelőállítás látványos, legalább 10-12 százalékos növekedést produkált azóta, s ez a piacon túlkínálatban, illetve az árak mintegy 25-30 százalékos csökkenésében mutatkozott meg. A magyar tejtermelés évek óta kétmilliárd kilogramm körül alakul. Átlagos körülmények között ez a felfutás nem okozott volna komolyabb problémát. Ám a külső hatások hangsúlyosan érvényesülnek abban a rendkívül bonyolult viszonyrendszerben, ami a jelenlegi tejforgalmazásban megtestesül. Az uniós tejexport hagyományos felvevőpiaca, Oroszország továbbra is fenntartja az általa főként vásárolt német, holland, olasz és lengyel feldolgozott élelmiszer-ipari termékekre vonatkozó beviteli tilalmat. A túlkínálat pedig áresést eredményezett.
Az uniós tejtámogatás jelenlegi rendszere tehénben és a hozzá kapcsolódó gazdálkodás viszonyaival számol, vagyis a tejelő állat tartása után járnak különböző szubvenciók. Ez ma Magyarországon az idei évre vetítve, még nem végleges adatok szerint tejkilogrammonként 6,5–7 forint összeget jelent, miközben a termelőket leginkább érdeklő felvásárlási ár szeptember elejére 27–32 forinttal esett az előző év hasonló időszakához képest. A korszerű tejtermelési technológiák szinte literre be tudják állítani az állatok hozamát. Az idén április 1-jéig működő, alapvetően termeléskorlátozó szabályozás lényege az volt, hogy aki a neki előírt mennyiségnél (kvótánál) többet termelt, az büntetést fizetett, aki tartotta a határt, az támogatást kapott.
Programozott tehenek
Ezért tehát az ügyesen matekozó gazdák az állatokat „beprogramozták” egy meghatározott hozamra. Az a tehén, amelyik genetikailag évi 12 ezer liter leadására volt képes, „célzott” (korlátozott) takarmányozással 9 ezer liter tejet termelt a kvótával korlátozott időszakban. Idén áprilistól azonban a támogatásérdekű visszafogás, mint szempont megszűnt, és a korszerű gazdaságokban a tehenek elkezdtek nagyobb mennyiségeket termelni. Ez a többlet nyomja most a piacot, ezért esnek Európa-szerte a felvásárlási árak, ezért tüntet, gyújt fel autót Brüsszelben kéz a kézben holland, német, spanyol és lengyel gazda, és tiltakozik itthon a magyar tehenész is. Ebben az összevetésben az 500 millió euró mint rendkívüli segítség, értelmezhetetlen, mert az a teljes uniós tejpiacot tekintve literenként egy forintot sem tesz ki – eurócentben már ne is számoljunk. Ráadásul válságok között is van különbség.
Ha a statisztikák igazak, akkor a hazai termelői árcsökkenés mintegy 15-20 százalékkal nagyobb kárt okoz mifelénk, mint mondjuk a szintén érintett Németországban. Ott ugyanis a magasabb vásárlóerő a miénknél erősebben érvényesül az úgynevezett „nemzeti vásárlásokban”, vagyis a berlini átlagfogyasztó jóval magasabb áreltérést hajlandó a mindennapi beszerzéseiben érvényesíteni, mint a magyar. (És tegyük hozzá: az aktuális tejpiaci helyzetben a román és bolgár polgár is.) Tejpiaci szakemberek szerint továbbra is megfigyelhető a trend, amely szerint az egyébként valóban kiváló magyar tej jelentős része folyó áruként, exportra hagyja el az országot, hogy majd külföldön legyártott, prémium kategóriába sorolt termékként kerüljön vissza a bevásárlóközpontok pultjaira. Ráadásul a versenytársak nagy hatékonysággal termelt olcsó áruja (például a sokat emlegetett, alacsony zsírszázalékú szlovák tejféleségek) is elönti ugyanezeket a polcokat.
Ha nem tejel, levágják
A kialakult helyzet egyik legfőbb oka, hogy a magyar tejtermelés külföldi konkurenciája (amely egyébként szintén lázad a napjainkra kialakult viszonyok ellen, és intenzív lobbizással követel magának ismét a korábbihoz hasonló védett helyzetet) egyszerűen felkészültebben várta az idei tejkvótafeloldást. Három-négy éve nagyobb hozamú fajtára cserélte tehénállományát, ma pedig azt az állatot, amely nem termel egy minimális hatékonysági szinten, vágóhídra küldi.
