A GDF Suez az Észak-Dunántúl és a Dél-Alföld összesen hat megyéjében több mint 700 ezer, az E.ON pedig a Dunántúl fennmaradó hat megyéjében körülbelül 600 ezer fogyasztót lát el gázzal. A külföldi tulajdonú gázszolgáltatók közül ma már csak a legnagyobb, 1,1 millió lakossági fogyasztót ellátó Tigáz nem lépett vissza, de állítólag a kelet-magyarországi központú csoport olasz tulajdonosa is mérlegel.
Jöhet a Főgáz
Az érintett háztartásoknak egyelőre nincs dolguk. A néhány hete elfogadott szabályok szerint a közműhivatal két héten belül nyilvános felhívásban tudakolja, ki vállalná át a közel másfél millió fogyasztót. Erre egy pályázó várható: az immár a Miniszterelnökséghez tartozó, körülbelül 800 ezer, zömmel fővárosi fogyasztót ellátó Főgáz, amely nemrég szerzett országos szolgáltatási engedélyt. A jelentkező cég megszabhatja, mikortól kész a kibővült feladatok ellátására. Ha a közműhivatal mindent biztosítva lát, indulhat az „átadás”.
A kormánypropaganda a nemzeti közműszolgáltatás céljának tavalyi megfogalmazása óta elsősorban olyan jellegű kérdéseket boncolgat, hogy az mennyiben „teszi tartóssá a rezsicsökkentés fenntartását”, mikor „indul” az Első Nemzeti Közműszolgáltató vagy a „hozzá tartozó” (de tulajdonában nem lévő) Főgáz, vagy hogy mit jelent az alacsonyabb költségek melletti „nonprofit szemlélet”. Ellenben jóval kisebb hangsúlyt kap, hogy az elvont témák iránt kevéssé érdeklődő, ám fűteni és főzni továbbra is vágyó fogyasztók mit tegyenek, ha jelenlegi szolgáltatójuk már nem szeretné őket többet ellátni.
Rendezni kell a sorokat
Forrásaink e tárgyban az EMFESZ négy évvel ezelőtti tönkremenetelét követő kusza időkre emlékeztetnek. Akkor az alternatív gázszolgáltató kétszázezer hoppon maradt lakossági ügyfelét osztották el egymás között a nagyok. A gázellátás ugyan sehol sem szakadt meg, de ehhez a szabályokon túl hozzájárult a többi piaci szereplő rugalmassága is. A váltás ürügyén sok ezer EMFESZ-ügyfélhez horribilis „végszámlákat” is bedobtak. Kaotikus viszonyokat szült az átadó és az átvevő cégek közötti, finoman szólva nem súrlódásmentes viszony is.
Az átadók most nincsenek csődben, de míg az EMFESZ-ügyfelek már gyakorlott váltónak számítottak – a céghez saját elhatározásukból, ám csak korábbi számláik és jogi vitáik teljes rendezésével csatlakozhattak –, addig most az egész iránt nem érdeklődő ügyfelekre is tortúra vár. Annak érdekében, hogy később is gázhoz jusson, alighanem rendeznie kell sorait annak is, aki felhalmozott tartozásait nem képes kifizetni, akinek az óraállása jelentősen meghaladja a számlán szereplőt, akinek vitás ügye van a szolgáltatójával, avagy akinek szolgáltatói státusa feledékenység, a családi vagy a tulajdonviszonyok változása miatt nincs teljesen rendben.
Az átadás előkészítésére a nemrég elfogadott törvény szintén több hónapot – szélső esetben másfél évet – ad. Ennek részleteit nem csiszolták túl. Annyit rögzítenek, hogy az átadó végszámláján, az átvevő első számláján lévő mérőállásnak egymással és a hálózatüzemeltető „elszámolási mérőállásával” is meg kell egyeznie. Így az érintett megyékben legalábbis több rendkívüli óraleolvasás várható, függetlenül attól, hogy valaki diktálós vagy átalányt fizet. Igaz, a szabály utal másfajta, megállapodás szerinti mérőállás-megállapításra, mi több, a követelések esetleges engedményezésének lehetőségét is felvillantja.
Forrásaink kétségtelennek nevezték, hogy a részletszabályok még kidolgozatlanok. Némi irányt ugyan mutathatnak az önkéntes átlépés szabályai, ám ez alapvetően más: itt most milliónyi családot kell kötelezni arra, hogy közreműködjön az átadás-átvétel lebonyolításában azért, hogy gázellátása ne kerüljön veszélybe. Arról, hogy a nyilván várható problémás esetek miként befolyásolják – netán hátráltatják – a fogyasztók egy csomagban történő átadását, tegnap nem hallottunk szakértői felvetéseket. A közműhatóságtól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a folyamatot az előírások szerint, az ellátásbiztonság fenntartásával kezelik.
Lassíthatják a lelépést
Annak ellenére, hogy hírek szerint a július 1-jén induló „gázévtől” a GDF Suez és az E.ON mellett már a Tigáz se látná szívesen az úgymond veszteségesen ellátható lakossági fogyasztókat, forrásaink kizártnak nevezték, hogy ilyen hamar meg tudnának szabadulni a konctól. A közműhivatal az engedélyt visszaadó társaságot kötelezheti is az ellátásra a helyzet rendezéséig. Igaz, szolgáltatói forrásaink szerint ilyen esetben a keletkező veszteséget már fedezhetné az állam. Mindenesetre az ellátás fenntartása érdekében az érintett cégeknek az új gázévre is meg kell vásárolniuk a fogyasztók kiszolgálásához szükséges gázt.
Igaz, forrásaink nem nevezték túl nagy gondnak, ha időközben a gáz a nyakukon marad, mondván, kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerük révén akár még jobb áron is el tudják adni, mint a nyomott állami lakossági tarifán. A felvetéseinkre az érintett cégek közül tegnap egyedül reagáló E.ON-nál úgy fogalmaztak: a közműhivatal által szabályozott váltási időszakra vonatkozólag is rendelkeznek a fogyasztóik ellátásához szükséges gázmennyiséggel. Fontos megjegyezni, hogy a hálózatok üzemeltetői a váltást követően is az eddigiek maradnának.
