Hatalmas bukta volt a kisvállalati adó (kiva) bevezetése – ismerte el a kormány a költségvetési törvényben. Pedig az alapelképzelés jó volt: 2011-ben azzal állt elő a nemzetgazdasági tárca, hogy a legkisebb cégek kapjanak olyan adózási formát, amelyben nincs benne az a sok felesleges, vállalatokra szabott elem, amely a társasági adót jellemzi.
A végeredmény viszont nem egészen az lett, amit a vállalkozói szféra akart. A kiva nem lett sokkal egyszerűbb a társasági adónál. Teljesen más könyvelési és üzletvezetési szemléletet követelt meg, amit a megcélzott vállalkozói kör és különösen a könyvelőik nem akartak elfogadni. Ez pedig lényegében meg is pecsételte az adónem sorsát. Mindmáig csak néhány műkedvelőt győzött meg, a többség maradt az evánál, annál az adónemnél, amelyet le akartak váltani a kivával.
 |
| Balog Ádám MNB-alelnök az NGM államtitkáraként bábáskodott a balsikerű kisadók bevezetése mellett Kovács Attila / MTI |
A kiva mellett a kisadózó vállalkozások tételes adóját (magyarul: kata) is bevezette a kormány, szintén az eva konkurenciájaként. A kisadózók megtalálták a helyüket a rendszerben, s bár az általuk fizetett adó jócskán elmarad a tervezettől, az ötlet működőképesnek bizonyult. Több tízezren választották azt az adózási módot, amelyben havi 50 vagy 25 ezer forint adót kell fizetni a bevételtől függetlenül, s ezen túl más feladata és fizetnivalója nincs a vállalkozónak. A rendszerbe korlátokat is beépítettek, így a bevételi plafon hatmillió forint lett, cégektől pedig csak korlátozottan lehet bevételt szerezni.
