Felmondják a devizahiteleket

Az MNB információi szerint ügyvédi segítséggel – láthatóan egységes sablon alapján – összeállított nyilatkozatok a korábbi polgári törvénykönyv (Ptk.) azon passzusára hivatkoznak, mely szerint bármelyik fél elállhat a megállapodástól, ha a szerződés megváltozott tartalma jogos érdekét sérti. Mint ismert: a Kúria korábbi jogegységi döntése alapján a devizaalapú hiteleknél alkalmazott árfolyamrés tisztességtelen és így érvénytelen, ám ez nem eredményezte a teljes szerződés érvénytelenségét, mivel a törvényalkotó úgy rendezte a helyzetet, hogy az így beszedett pénzeket visszafizettette a bankokkal – ez az elszámolásként ismert folyamat.

A most bankjukhoz forduló adósok szerint viszont számukra előnyösebb lenne, ha elszámolás helyett a teljes szerződést nyilvánítanák semmisnek. A – volt – devizahitelesek emellett úgy látják, azért is elállhatnak a hitelszerződéstől, mert a jelzálogkölcsönök forintosításáról szóló döntésével a parlament megfosztotta őket attól az elvi lehetőségtől, hogy a forint erősödése esetén csökkenjen a törlesztőrészletük, illetve a tőketartozás.

Maguk alatt vágják a fát

A jegybank véleménye szerint azonban a Kúria egyrészt nem a teljes devizahitel-szerződés, hanem csupán az árfolyamrés alkalmazásának tisztességtelenségét mondta ki, másrészt kétséges, hogy az elszámolás az adósok számára érdeksérelmet okozna, hiszen az számukra vagyoni előnyként jelentkezik. Ami a forintosítást illeti: az MNB szerint a múlt tanulságai, illetve a folyamatos árfolyam-ingadozás alapján kétséges, hogy a jövőben kedvezőbben alakulna a magyar fizetőeszköz helyzete annál, mint az a rögzített árfolyam, amelyen a devizakölcsönöket forintalapú hitelre váltották. A forintosításról szóló törvény ráadásul felmondási jogot biztosít az adósoknak: akinek nem tetszik a bankjától kapott ajánlat, az most költségmentesen felmondhatja és egy másik pénzintézetnél újrakötheti szerződését.

Az MNB úgy látja, ha a bank nem tekinti jogszerűnek az elállási nyilatkozatot, ám az adós mégsem törleszti tovább hitelét, az a tartozás felhalmozódásához, végső soron a kölcsön felmondásához, végrehajtáshoz vezethet, az elhúzódó jogvita pedig évekig tartó pereskedést eredményezhet. Windisch László szerint aggályos, ha az adósokat az elállási nyilatkozat benyújtására, a költséges pereskedésre rábeszélő ügyvédek ezeket a tényeket, illetve a lehetséges következményeket figyelmen kívül hagyják, és belehajszolják ügyfeleiket egy kockázatos procedúrába, lévén annak jogalapja erősen vitatható.

Az ügyvédé a döntés

Az alelnök mindezek alapján arra kéri Bánáti Jánost: közreműködjön abban, hogy az ügyvédek ne biztassák a nyilatkozat megtételére az adósokat. A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke megkeresésünkre elmondta, hogy az MNB-alelnök levelét kommentár nélkül továbbítják az ügyvédi karnak. – A postás szerepét töltjük be, az fel sem merült, hogy állást foglaljunk ebben a kérdésben – fogalmazott lapunknak Bánáti János. Minden ügyvédnek a legjobb belátása, lelkiismerete alapján, illetve a hatályos jogszabályok ismeretében, a rendelkezésre álló információknak megfelelően kell eldöntenie, hogy mi a legjobb ügyfele számára – tette hozzá.

Az MNB-alelnök levelét a devizahitelesek ügyének felkarolásáról ismert Léhmann György tette közzé a napokban a Nemzeti Civil Kontroll mozgalom internetes oldalán. Az ügyvéd szerint az általa javasolt megoldás ugyan nem azon alapul, hogy az adós álljon el a hitelszerződéstől, de, ha „a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese levélben könyörög az Országos Ügyvédi Kamara elnökének azért, hogy az ügyvédek ne javasoljanak ilyen lehetőséget az adósoknak, akkor érdemes ennek a megoldásnak utánanézni”. Léhmann szerint Windisch László nem az adósokért, hanem a bankokért aggódik.