galéria megtekintése

Csontváry „újjászületésnapja”

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 09. számában
jelent meg.


Torma Tamás
Népszabadság

A legenda szerint három igazi libanoni cédrus is áll az országban. Az egyik Alcsúton, a másik a soproni Lövérekben, a harmadik pedig Budán, a Hűvösvölgyben, a Kondor utcában, Fedák Sári egykori telkén. De nekünk a cédrus Csontváry és Csontváry monumentális magányossága. Évtizedek után óriási Csontváry-kiállítás nyílt a budai Várban, a volt Honvéd Főparancsnokság felújított Dísz téri épületében.

Csontváry Kosztka Tivadar közmegegyezésszerűen a legnagyobb magyar festőnek számít, ezért aztán a kiállításainak is a legnagyobbaknak kell lenniük. A politikusok megnyitó körüli retorikai nagyotmondásai ugyan túlzások – L. Simon László szerint például ötven éve nem volt Csontvárynak életmű-kiállítása (volt, méghozzá úgy húsz éve a Nemzeti Galériában); a pécsi polgármester szerint igényes Csontváry-kiadvány nem jelent meg évtizedek óta (a művészettörténész Molnos Péter megsértődhet: 2009-ben jelent meg a festőről írt könyve), de annyit mindenképpen jeleznek, hogy ez most valamiért Csontváryn túl is fontos.

Már a Várkert Bazár is Csontváryval szeretett volna a nyitásakor nagyot szólni, csakhogy kiderült, hogy múzeumi helyiségei egy ilyen tárlatra alkalmatlanok, nem készült riasztórendszer, és a monumentális képek sem fértek volna be az alacsony termekbe. Pécsett 1973 óta működik a Csontváry Múzeum, és azt az épületet csak valóban kivételes alkalmakkor hagyják el a festmények.

Különösen a sokméteres A taorminai görög színház romjai, a Mária kútja Názáretben és a Baalbek áll fokozott védelem alatt. A képek egy része 1948-ban, a párizsi világkiállítást megjárva, a szállítások során megsérült, utaztatásuk azóta mindig külön veszélyforrást jelent. Pécsett most volt némi tiltakozás is – hátha a Csontváryk már sosem térnek vissza a városba –, de a művek végül épségben megérkeztek a budai Várba.

 

Képbe helyezni – érezhetően ez a mostani kiállítás célja. Mindenhol járt, amiről képet festett, vagy dolgozhatott akár képeslapról, korai mozgófilmekről is, mint például a Vihar a Hortobágyon esetében esetleg? Ezt szolgálja a Honvéd Főparancsnokság tavaly már részben felújított épülete (egy Zsolnay-kiállítás kedvéért hozták rendbe), de én már jó tizenöt éve is jártam itt egy kortárs kiállításon, a csupasz téglafalak akkor is frissítő hátteret nyújtottak.

A látvány tervezői kihasználták a lehetőséget, hogy a Honvéd Főparancsnokság épületében megfelelő tér áll rendelkezésre
A látvány tervezői kihasználták a lehetőséget, hogy a Honvéd Főparancsnokság épületében megfelelő tér áll rendelkezésre
Földi D. Attila

Most az egyébként tágas tereket sok kisebb teremre és folyosóra osztották. Valódi térátalakítás történt, mert az 1200 négyzetméternyi beépített vendégfal mintha egy labirintusba terelné be a látogatót: terek és filmek, vizuális és hanghatások együttesébe. A kisebb termekben Csontváry monumentalitása gyakran intimebbnek hat, a különös múzeumi környezettel – a téglafal mellett a képeket olykor világos hátérrel emelik ki –, és így valóban képesek újként hatni, eddig felfedezetlen részletek tűnnek elő. Azok a híresen fénylő színei is élni kezdenek.

Új összefüggések közé helyezni –ezt a célt szolgálják Mispál Attila és Dér András a kiállításba integrált, kétnyelvű filmjei is (a kurátor Gulyás Gábor már a Műcsarnokban is többször élt az ilyen eszközökkel), és igazi ötlet volt kortárs képzőművészeket is bevonni a Mai cédrusok című összeállítással: Bukta Imrétől Szűcs Attiláig aktualizálják a csontváryságot.

Szóval akkor egy romantikus félnaiv vátesz csak, ahogy legtöbbször külföldön látják? Vagy a magyar képzőművészet leghatásosabb alakja? Ha a decemberi nemzetközi konferencia előtt valóban többhetes kutatói ösztöndíjat is kiírnak majd külföldi szakembereknek, talán erről is többet tudunk majd.

Csontváry géniusza. Vár, Honvéd Főparancsnokág, Megtekinthető december 31-ig

A festő itthon

Csontváry Kosztka Tivadar 1853. július 5-én a felvidéki Kisszebenben született Kosztka Tivadarként. Lengyel nemesi családnevének költői átfordításával lett Csontváry. Egy évben született Van Goghgal, de gyógyszerész lett, csak 41 éves korában kezdett festeni tanulni.

1895-től külföldön képezte tovább magát, de lényegében autodidakta maradt, majd a század legvégén Dalmáciától Olaszországig, a Balkántól Palesztináig tett rendszeres festői utakat.

1906-ban készítette el a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznát, a Baalbeket, majd a következő évben Libanonban megfestette legendás cédrusait, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához című képet. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült el utolsó műve, a Sétalovaglás a tengerparton, mert lappangó skizofréniája lassan elhatalmasodott rajta.

Kortársai nemigen értették meg művészetét. Több kiállításon is részt vett ugyan, de nem keltett különösebb feltűnést. A teljes feledéstől végül halála után, 1919-ben egy fiatal építész, Gerlóczy Gedeon mentette meg, amikor műtermet keresve, a Hadik-házban rátalált a vásznaira, amelyeket a rokonság éppen jó pénzért zsákanyagnak készült eladni.

Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel először igazi jelentőségét, majd hamarosan beindult a Csontváry-láz. 1963-as életmű-kiállítása már hatalmas közönségsikert aratott.

Az önálló Csontváry Múzeum az életmű felével 1973-ban nyílt meg Pécsen, Huszárik Zoltán pedig 1979-ben készült el legendás filmjével, tovább gazdagítva a Csontváry-kultuszt.

Picasso ámulata

Csontváry hazai kultuszát a látszólagos sikerek ellenére külföldön sohasem sikerült elfogadtatni. Első és legsikeresebb kiállítása az 1948-as párizsi volt, amit az emigrációból hazatérő Károlyi Mihály szervezett meg. Itt hangzottak el Picasso állítólagos szavai, miszerint „nem tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is volt a századunknak”. A sikerből azonban nem lett folytatás, néhány festmény, köztük a Magányos cédrus súlyosan megsérült, az óriásképek pedig elvesztek. Évekkel később derült csak ki, visszaérkeztek, csak a Szépművészeti Múzeum pincéjében hevertek összetekerve.

1958-ban a brüsszeli világkiállításon a Modern művészet 50 éve című nemzetközi seregszemlén a Sétalovaglás a tengerparton nagydíjat nyert, négy évvel később megint a belga fővárosban szintén nagy siker volt, de a felfedezést nem követte a befogadásra is kész elismerés.

Az 1989-es rendszerváltás után Andrásfalvy Bertalan kulturális miniszter szervezett nemzetközi kiállítássorozatot Stockholmba, Rotterdamba és Münchenbe, de ekkor már csekély visszhangot váltott ki, és Csontváryt azóta sem sikerült nemzetközi kontextusba helyezni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.