Úgy tudjuk, hogy a tenderben szállítóként közvetlenül nem érdekelt, ám a technológia tulajdonosaként érintett Intel udvarias, konstruktív hangvételű, de határozott levelet írt az oktatási államtitkárságra, az azóta leköszönt Hoffmann Rózsának címezve. Ebben azt kifogásolják, hogy az oktatási tender követelményeinek összeállítása olyan módszertan szerint készült, amit már öt-hat éve nem alkalmaznak. Közben pedig létezik széles körűen elfogadott értékelési módszertan ilyen beszerzésekre.
Információink szerint a világcég felajánlotta, hogy a technológiai beszerzéseknél alkalmazott értékelési módszereket, „benchmarkokat” független, külföldi szakértők segítségével ismerteti meg azon állami alkalmazottakkal, akik részt vesznek a hasonló beszerzések kiírásában és értékelésében. A Népszabadság kérdésére a cég hazai vezetése megerősítette a levél elküldésének tényét, hozzátéve, hogy arra választ a mai napig nem kaptak.
Azt, hogy a problémát másutt is érzékelik, mutathatja: a kétségeket és kérdéseket felvető eljárásban máig nem hirdettek nyertest, pedig ez eléggé egyszerű volna. Az ajánlattevők már korábban átestek egy előminősítésen, s e beszerzés során már lényegében csak a megajánlott termékek árával versenyeztek. A bírálat így egyszerűnek tűnik, mégsincs eredmény.
Noha az ajánlattételi határidő április utolsó napjaiban járt le, s május elejére már eredményt is hirdethetett volna az állami szervezet, információink szerint hiánypótlási eljárások vannak folyamatban. Mindez az ügyet ismerő szakértőink szerint összefüggésbe hozható azzal, hogy május első napjaiban felmentették az Educatio vezetőjét, Kerékgyártó Sándort, s ezekben a napokban áll fel a teljes kormányzati struktúra is, Balog Zoltán például kedden nevezte meg az Emmi államtitkárait (Czunyiné Bertalan Judit lesz a köznevelési államtitkár).
Mindeddig nem akadt olyan vezető, aki vállalná a felelősséget az eljárásért. Különösen, hogy még a kormányzaton belül is nyílt titok: a beszerzés jelen formájában az állam kidobna néhány milliárd forintnyi közpénzt az ablakon. Az ügy lapunknak nyilatkozó ismerői szerint, ha szakmailag korrekt kiírás alapján választanak gépeket, akkor az előírt mennyiséget legalább harmadával olcsóbban lehetne beszerezni, vagy a rendelkezésre álló keretösszegből sokkal több eszközt lehetne vásárolni.
Az eljárásban ma már teljesen fölösleges eredményt hirdetni – hívja fel a figyelmet egy, az ügyre rálátó, de a nevét nem adó belső forrásunk, mondván: április utolsó napján az előminősített beszállítói kör frissíthette is a termékkínálatát az új technológiákkal. A „termékmegújításra” évente egyszer van mód – de miután az ajánlattétel pont a megújítás előtt zárult, a szállítóknak még az egy évvel ezelőtti kínálatból kellett versenytermékeket választani. Ez az Intel-gépek kizárásával együtt szűk sávba terelte a versenyt, miközben persze az állam így a számítástechnikában nem túl frissnek számító egyéves technológiát vásárolna az iskolákba. Ezzel viszont épp azt a célt nem szolgálják, amivel az ésszerűtlenül magas követelményeket magyarázta az Educatio Nonprofit Kft. lapunknak, nevezetesen, hogy az uniós forrásokból megvalósuló beszerzéseknél előírás, hogy az eszközöket legalább öt évig használni lehessen.
