galéria megtekintése

Elvernék az atomhulladék tárolására félretett milliárdokat

Az újabb kormányzati tervekben már nem számolnak komolyan a kiégett paksi fűtőelemek oroszországi kiszállításával, így elvben nélkülözhetetlen lenne egy atomtemető felépítése, a kormány mégis mentesítené az atomerőművet a hulladékkezelés finanszírozásától. Emiatt nem lesz feltétlenül olcsóbb az áram, viszont az állami közműholding egy darabig működőképes maradhat.

Elsőként az Index írta meg (a Miniszterelnökség belső anyagára hivatkozva), hogy a kormány mentesítené a paksi atomerőművet a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba (KNPA) szánt befizetésekből. Az említett tétel kilowattóránként nagyjából 2 forinttal növeli a paksi termelői áramárat, és jelenleg évente 20 milliárd forintot jelent az alapnak, ebből kellene fedezni a kiégett fűtőelemek raktározását, illetve az életciklus végén az atomerőmű leszerelését, vagyis a nagy aktivitású sugárzó hulladék eltakarítását.

Az atom­hulladék sorsa körül eddig is rengeteg volt a bizonytalanság: a közelmúltban az MTA szakértői is kétségbe vonták, hogy az erőmű befizetései elegendőek lennének a majdani költségekre, amelyek ráadásul olyan hatalmas summát tesznek ki, hogy azt egyszerre előteremteni szinte lehetetlen. Az sem egyértelmű, hogy a szóban forgó pénzösszeg valóban rendelkezésre áll.

Atomtemető Bátaapátiban. Sokáig töltik, csak az a kérdés, miből?
Atomtemető Bátaapátiban. Sokáig töltik, csak az a kérdés, miből?
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

 

OLVASÓLISTA

Vélemény
Egyenlősdi
Vélemény
Dömpingverseny
Vélemény
Magyaróra

Papíron a KNPA-ban most mintegy 240 milliárd forint van, ám arról még a kormányhoz a témában rendszeresen kérdéseket intéző, amúgy maximálisan atompárti Jobbik sincs meggyőződve, hogy

a pénz ténylegesen létezik is, és nem csak egy állami kötelezettségvállalást jelent.

A kételyeket erősíti, hogy a ­KNPA-ból fedezik a folyó nukleárishulladék-kezelési kiadásokat, például a kis és közepes aktivitású hulladék bátaapáti tárolójának építését és működtetését. Ám az utóbbi években a tényleges kiadások szinte pontosan megegyeznek azzal a tízmilliárd körüli juttatással, amit a paksi hozzájárulást kiegészítve a központi költségvetés fizet be az alapba. Más szakértők pedig annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az alap költései legalábbis nehezen ellenőrizhetők.

Iparági források szerint a kormány valóban mérlegeli annak lehetőségét, hogy a paksi befizetésektől a továbbiakban eltekint, és belátható ideig a nagy aktivitású, a jelen állás szerint végleg Magyarországon maradó hulladék elhelyezésére sem költ többet.

A biztonságos leszerelést elvben lehetővé tevő alap feladásáról szóló elképzelést az is alátámaszthatja, hogy ismert: a kormány eleve játszik a gondolattal, hogy a paksi atomerőmű jelenleg működő négy blokkját a folyamatban lévő húszéves üzemidő-hosszabbítás lejárta után is tovább üzemeltetné. Vagyis a leszerelés elképzeléseik szerint jó ideig nem lenne aktuális.

Arra az esetre is van terv, ha végképp elodázhatatlanná válik a leállítás: egyes szakértői vélemények szerint a kiégett fűtőelemek ideiglenes tárolója hosszabb távon is alkalmas lehet a sugárzó hulladék megőrzésére, maguk a reaktorok pedig „lábon”, a telephelyen konzerválhatók a legolcsóbban (utóbbi a gyakorlatban az jelentené, hogy egy lakat, illetve néhány fegyveres őr szavatolná a hosszú távú biztonságot).

Mindez tételesen ellentétes a környezetvédelmi törvény és az atomtörvény előírásaival, illetve az EU nukleárishulladék-direktívájával:

a vonatkozó jogszabályok szerint az atomerőművi áram árába be kell épülnie a hulladékkezelés és a végleges tárolás valós költségeinek, azaz ezeket a terheket nem lehet a következő generációkra hárítani. Az említett tervek megvalósítása ugyanakkor éppen a jövő nemzedékek eladósítását jelentené, hiszen az erőművi épületek állagának leromlásával párhuzamosan egyre nőne egy baleset kockázata (a sugárzás csak több ezer éves távlatban csökken érezhetően), vagyis előbb-utóbb mindenképpen szükség lesz egy atomtemetőre.

Ráadásul a lakosság sem nyerne sokat az elkerülhetetlen kiadás prolongálásával: a most megspórolt pénzt ténylegesen nem az áramár további csökkentésére, hanem elsősorban az állami árszabályozás és a különadók miatt deficitessé vált, sorra állami kézbe kerülő energiacégek veszteségeinek pótlására, illetve a szolgáltatókat átvevő állami közműholding működtetésére költenék.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.