Lázár ingyenpénze

A NER jó szamurájaként Lázár János tovább küzd. Hivatkozik például a lakossági támogatásokat kizáró EU-szabályokra. Pedig azok csak a közvetlen pénzosztást nem engedik, szakmai közvetítéssel viszont ugyanez kifejezett elvárás. Aztán a „partnerségi megállapodás” lett a hibás. Pedig Orbánék már ennek megkötése után kértek és kaptak engedélyt a frissen megtagadott eljárásra. Lázár János ugyan azóta is pocskondiázza a pénzt biztosító ­EU-t, mégis úgy tűnik, mintha éppenséggel ő viszolyogna a családok pénzügyi támogatásától. Mindenkitől elvárja ugyanis, hogy saját zsebből költsön a felújításokra: „az ingyenpénz sokak szakpolitikai meg­győződésével ellenkezik”, és „nyilván nem vinné jó irányba a társadalmat”. Majd azzal jön, hogy négymillió háztartást nem lehet támogatni, a rangsorolás meg igazságtalan. Végül elbüszkélkedik a most futó, természetesen rangsorolva ingyenpénzt osztó programokkal.

Kérdés: a Lázárt ellenállásra biztatók között van-e a Széchenyi-tervet kidolgozó, a panelfelújításokra tízmilliárdokat adó vagy akár a rezsiharcba hívó Orbán Viktor? Jó-e egy pillanat alatt mindezt elfelejteni? A felújított otthonok társadalma tényleg riasz­tóbb-e a lerobbantakénál? És valóban az hoz-e nyugalmat, ha az élcsapat az uniós „ingyenpénzt” a saját környezetére költi? Mert nyilván ez történt: Főni leszólt Lázárnak, másra kéne a lakossági zsé, balhé esetén meg fogja az EU-ra. Orbánék így milliókat vettek ki a zsebünkből: szakértők szerint csak a szigetelés levágja a számla harmadát. És akkor még nem beszéltünk a fűtésről és az értéknövekedésről.

A kormányhíradó ezt talán még kevéssé tudatosította. És tényleg: mi ez ama földöntúli érzéshez képest, hogy Orbán Viktor erőfeszítéseinek hála ismét csak árja hajléktalanok botorkálnak az utcán, nem holmi messziről szalasztott füstös arabok, nemde?