Jelentősen megváltozik a pályáztatás rendszere is: enyhülnek például a biztosítéknyújtási feltételek, az előírt önerőt pedig elegendő lesz a projekt befejezéséig bemutatni, ami lényeges könnyebbség a cégeknek. Alacsonyabb támogatási hányad mellett, de továbbra is pályázhatnak a közép-magyarországi régió vállalkozásai – az igazi lehetőség persze továbbra is a hátrányos helyzetű térségekben (azaz Budapestet és környékét kivéve gyakorlatilag az egész országban) kínálkozik. A pályázatírók szerint különösen jó helyzetben lesznek az innovatív cégek, a munkaerő-igényes ágazatok szereplői.
Kétséges eredmények
Miközben az uniós támogatási rendszer egyik legfontosabb célja az lenne, hogy a hátrányos helyzetű, leszakadó térségeket a fejlesztések révén felzárkóztassa legalább az EU-átlaghoz, a pénzek korántsem érik el ezt a hatást – Magyarországon legalábbis az eddigi tapasztalatok szerint biztosan nem. Erről tanúskodik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2007–2013-as időszakot vizsgáló elemzése is, ami a többi között megállapította: bár a támogatásokból az elmaradottabb régiók is jelentős részt hasítottak ki, azokat a legnagyobb mértékben éppen a legfejlettebb régióban, azaz Közép-Magyarországon használták fel. S miközben itt az egy főre eső GDP még az EU-átlagot is meghaladja valamelyest – az ország többi részében mértet pedig jelentősen –, a legfejletlenebb országrészekre vonatkozó mutató nem mozdult el az EU-átlag 40 százaléka környékéről. Azaz a fejlesztési források nem érték el céljukat. (Jellemző, hogy a Nyugat- és a Közép-Dunántúl átlagosan kevesebb forrást kapott, mégis nagyobb mértékben zárkózott fel, mint az elmaradottak.)
Az MNB jelentése rámutat arra is: jelentősen befolyásolhatta a felzárkózás ütemét és mértékét a gazdasági válság is, és az EU-pénzek nélkül a lemaradás mára sokkal súlyosabb lenne.
A másik probléma az, hogy a gazdasági növekedésnek – különösen 2013 után – jórészt ez a támogatás, illetve az általa generált beruházási hullám jelentette a forrását.
– Az uniós források felélésével párhuzamosan viszont 2008 óta nem nő a magyar termelékenység. Ez már csak azért is nagy probléma, mert 2018-ra a kormány szándékai szerint is olyan állapotba kellene kerülnie a gazdaságnak, hogy külső forrásinjekció nélkül is képes legyen növekedni és fejlődni – hívja fel a figyelmet Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) docense. Nagyjából ekkorra fogynak el a tervek szerint az előző ciklus végének rohamtempójú költéséhez hasonlóan kiosztott EU-pénzek. – Ezek súlya a magyar gazdaságban lényegesen nagyobb, mint más tagállamokban: míg egy uniós ország nettóban a GDP-je 2-2,5 százalékát szokta átlagosan uniós transzferekből elkölteni, ez az arány Magyarországon 2013-ban és 2014-ben az 5, tavaly pedig a 6 százalékot is meghaladta – tette hozzá Pogátsa. Szerinte kulcsfontosságú lenne, hogy a támogatások minél nagyobb része jusson magasabb hozzáadott értékű, fenntartható tevékenységet űző vállalkozásokhoz. Lehetőleg úgy, hogy minél kisebb hányaduk tűnjön el szőrén-szálán a korrupció és az offshore-világ útvesztőiben.
Szkander Brüsszellel
Március vége óta folyik az az összesen mintegy két hónapig tartó tárgyalássorozat az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkársága és az Európai Bizottság illetékesei között, amelynek tétje 36 milliárd forint, a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Programhoz sorolt (TIOP) forrás sorsa. Az unió ekkora összeg kifizetését tartja ugyanis vissza, amíg Magyarország meg nem hozza a szükséges intézkedéseket. A büntetés mértéke várhatóan 3-8 milliárd forint lesz.
A bizottság még 2015 szeptemberében értesítette Magyarországot arról, hogy megszakítja a kifizetéseket, mert az ellenőrzés során szabálytalanságokat találtak. Mivel ezek hat hónap múltán is fennálltak, a kifizetéseket végül függesztették.
Hasonló esetre korábban is volt példa: tavaly nyáron a Gazdaságfejlesztési Operatív Program (GOP) nyertes pályázatainak kifizetéseit blokkolta az unió, mégpedig több mint 200 milliárd forint értékben, ám az utalásokra vonatkozó tiltást már szeptemberben feloldották, októberben pedig meg is érkezett szinte a teljes összeg.
Igen rosszul járhatunk azonban például a még 2013-ban kirobbant aszfaltügyben. Akkor az Európai Bizottság arra jutott, hogy Magyarországon szabálytalanul zajlanak a vonatkozó közbeszerzések. 2007 és 2013 között csak olyan cég indulhatott például a tendereken, amelynek a beruházástól számítva 50 kilométeren belül saját aszfaltkeverője volt – ezt a kitételt pedig protekcionizmusként értékelték Brüsszelben. Lapunk brüsszeli forrásokból úgy értesült, az érintett 600 milliárd forintnak akár a negyedét is befizettethetik az országgal „pénzügyi korrekcióként” – azaz büntetésként.
