A héten az LMP érdeklődött Lázár Jánosnál, mi a kormány álláspontja, ám a magát minden kérdésben kompetensnek gondoló miniszter passzolt, mondván: a szerződést a nemzeti parlamentnek is ratifikálnia kell, és a kormány megvárja, hogy az Országgyűlés véleményt mondjon róla. Ezt másként nem lehet értelmezni, mint hogy Orbán Viktor az esedékes EU-csúcson alá fogja írni az egyezményt, és nehéz elképzelni, hogy Magyarország majd a ratifikációs időszakban gondolja meg magát.
Pedig akár lehetne is oka a magyar kormánynak, hogy ellenkezzen. A CETA hátráltatja a klímavédelmet, akadályozza a tisztességes kereskedelmet és szűkíti a munkavállalói jogokat – mondják sommásan ellenzői. A német szociáldemokraták balszárnyát képviselő Klaus Barthel hozzáteszi: csak a befektetőknek és nagytőkéseknek biztosít extra jogokat. Attól is tartanak a jogvédők, hogy a Kanada és az EU által most aláírt egységes sztenderdek miatt a későbbiekben Európában már nem lehet majd szigorúbb fogyasztó- vagy környezetvédelmi előírásokat elfogadni, mert azok egy nemzetközi szerződésben vállaltakkal ütköznek majd. Ettől perelhetővé válnának a szigorítást szorgalmazó országok.
Nem véletlenül említjük épp a német szociáldemokratákat (SPD). Angela Merkel helyettese, Sigmar Gabriel gazdasági miniszter egyben az SPD elnöke. Vagyis egyszerre volt a Kanadával folytatott tárgyalások szószólója, és közben vezet egy pártot, amelyben jelentős ellenállás bontakozott ki a CETA miatt. A legtöbben ugyanis attól tartanak, hogy a Kanadával kötött megállapodás valójában trójai faló: az igazi tét a TTIP felélesztése. Ez a szabadkereskedelmi megállapodás kötné össze az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, ám kritikusai szerint szinte mindenben Amerikának kedvez. Megnyitja például a világ legnagyobb gazdasága előtt az európai közbeszerzéseket, miközben az amerikai alkotmány értelmében ugyanez zárva maradna az európaiak előtt.
Ennél is nagyobb problémát jelent, hogy országok és multinacionális nagyvállalatok vitás ügyeit választott bíróságokon rendeznék, amelyek átláthatatlan módon működnek és fellebbezésnek sem adnak lehetőséget. Ezek horribilis összegre büntetnék minden fogyasztó- vagy környezetvédelmi okból hozott restrikció miatt az európai államokat. Így Magyarországot is, amelynek a támogatását – mint januárban megírtuk – az Egyesült Államok már megszerezte a TTIP megkötéséhez.
Annyit Brüsszelnek sikerült elérnie, hogy a kanadaiakkal felmerülő vitákat nyilvános törvényszékek több fellebbviteli szinten rendezik majd, és a közbeszerzések piaca is kölcsönösen nyílhat meg a két régió között. Washingtonnal különben állnak a tárgyalások, már senki sem gondolja, hogy Barack Obama elnöksége alatt szentesíteni lehetne a szerződést.
A zöldek azonban aggódnak: ha a CETA az amerikai folytatásig a radar alatt célba ér, jöhet majd a TTIP áterőltetése is. Berlinből végül nem kaptak segítséget az egyezmény ellenzői. Az SPD egy pártkonventen a hét elején támogatta elnökét a szerződés megkötésében. Ez egy mérföldkő – hangsúlyozta a mai uniós miniszteri találkozóra készülő Gabriel, szerinte ez fogja biztosítani a szociális piacgazdaságot globális környezetben is.
Miért kell a CETA és a TTIP?
A vámmentes kereskedelem a közgazdászok többsége szerint az életszínvonal javulását hozza. Talán ennek is köszönhető, hogy a második világháború után a globális gazdaság viszonylag gyorsan regenerálódott. Ekkor ugrott meg robbanásszerűen a nemzetközi kereskedelem, és ez kényszerítette ki végül 1994-ben a WTO megalapítását (a genfi székhelyű Kereskedelmi Világszervezetnek 162 tagja van). A szervezet szabálya szerint ha egy tagja mérsékli a vám mértékét egy másik tagállamból érkező árucikkre, úgy minden más tagállam számára is erre a szintre kell csökkenteni az illetéket. A szabály alól egyetlen kivétel van, méghozzá a szabad kereskedelmi megállapodások, amikor bilaterális szerződésekben szüntetik meg tagállamok egymás között a vámszedést. Ezt a kiskaput egyre többen használják, mivel így nem kell egyezségre jutnia mind a 162 országnak, ugyanakkor félő, hogy ennek következtében blokkokra válik szét a globális kereskedelem. Ilyen szerződés lenne az Egyesült Államok és az Európai Unió között a TTIP, illetve Kanada és a brüsszeli 27-ek között a CETA. Ez a két szabad kereskedelmi megállapodás azonban nem csak a vámokról rendelkezik. Jog- és természetvédők szerint az észak-amerikai országok alacsonyabb sztenderdjei miatt nemcsak az európai fogyasztók és környezetvédők érdekeit sértik, de az emberi jogokat is korlátozhatják. A kulcsszó az emberek demokratikus döntési joga a globális gazdasági folyamatok kapcsán. Forrás: Heute Journal
