Az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) szerdai évnyitó rendezvényén először Colleen Bell, az USA budapesti nagykövete ostorozta – konkrétumok és nevek nélkül – a korrupt államot, majd Szemerkényi Réka, Magyarország washingtoni nagykövete
tett úgy, mintha egyetlen bíráló szó sem hangzott volna el.
A két felszólaló nemcsak abban értett egyet, hogy az amerikai–magyar kapcsolatokban a gazdaságnak prioritása van, hanem abban is, hogy a magyar kormány beállt a TTIP támogatói közé: Bell bejelentette, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is kiállt a megállapodás mellett – ez a magyar közvélemény számára új információ –, majd Szemerkényi is megerősítette, hogy az egyezmény megkötése „fontosabb, mint valaha”.
|
Szemerkényi Réka és Colleen Bell az AmCham szerdai évnyitóján. Fontosabb mint valaha
Soós Lajos / MTI |
Mindeddig az Orbán-kormány nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt meghatározni a kormányzati álláspontot, az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokból viszont nincs hiány: egy 2014-es külügyi stratégiai dokumentum a lehetséges támogatók között említi Magyarországot, tavaly viszont Orbán olyan értelmezési keretbe helyezte a magyar kormányzati tisztviselőket érintő amerikai kitiltási botrányt, hogy az USA zsarolással próbálja rábírni a kormányt a TTIP támogatására, Mikola István nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár pedig egyenesen magyar vétót helyezett kilátásba.
Ezek szerint tehát Amerika végül célt ért a „korbács és kenyér” taktikával. Ugyanis épp a korrupció miatt indult kitiltások ügye mutatta meg, hogy az amerikaiak ismerik Orbánék gyenge pontját,
és ha akarnak, képesek olyasmit lépni, ami a kormányoldal népszerűségére és magabiztosságára is érezhető hatást gyakorol, ám ilyesmiről most – annak ellenére, hogy a magyar korrupció amerikai megítélése láthatóan nem változott – szó sincs, ellenben kiderült, hogy Orbánék időközben megbarátkoztak a TTIP gondolatával.
Maga az egyezmény egész Európában viták kereszttüzében áll – részben azért, mert titokban, a szakszervezetek, a civil csoportok és az állampolgárok teljes kizárásával készül (még a magyar parlament tagjai közül is csak néhányan pillanthatnak bele az előkészítő dokumentumokba, szigorú titoktartás mellett), részben azért, mert az ismert alapelvek és a kiszivárgott tartalmi elemek a globális tőke túlhatalmával kapcsolatos összes sztereotípiát megerősítik.
A TTIP egyrészt feloldaná a meglévő (elsősorban fogyasztó- és környezetvédelmi típusú) korlátozásokat a két gazdasági integráció kereskedelmében,
szabad utat adva például az európainál lényegesen magasabb antibiotikum- és hormontartalmú, klórral fertőtlenített amerikai hústermékeknek vagy a génkezelt élelmiszereknek,
másrészt a kereskedelem mellett a befektetéseket és a pénzügyi szolgáltatásokat is liberalizálná. A legtöbbet támadott pontja szerint a vitarendezési mechanizmusban (ISDS) multicégek kártérítésért perelhetnék a kormányokat minden olyan esetben, amikor az utóbbiak által aláírt nemzeti vagy nemzetközi szabályozások üzleti kárt (veszteséget vagy kieső profitot) okoznak a cégeknek.
Ezekben az ügyekben offshore státuszú, ismeretlen összetételű magánbíróságok döntenének, így a gazdaság irányítása
az ellenzők félelmei szerint kicsúszna a parlamentek és kormányok irányítása alól.
Az EU-ban tavaly rekordidő alatt közel másfél millió aláírást gyűjtöttek össze a TTIP elutasításáért, Berlinben pedig októberben az évtized legnagyobb, több százezres tüntetését tartották az egyezmény ellen.
|
A multik perelhetnének üzleti kár esetén
Soós Lajos / MTI |
A magyar politikai erők közül a kormányoldal még nem fedte fel a lapjait a TTIP-vel kapcsolatban, a kormányzat a vonatkozó ellenzéki kérdésekre sem válaszolt érdemben. Az LMP, a PM és a Jobbik mereven elutasítja, az Együtt és a DK támogatja (korábban ez a nézetkülönbség is hozzájárult az Együtt és a PM szakításához), és ez EP-ben eddig a magyar szocialisták is mellette szavaztak.
A kormánypártok hozzáállása ugyanakkor nehezen magyarázható, és nem csak a gazdasági szabadságharcos retorikának ellentmondó egyezményi előírások miatt: ha a TTIP életbe lépne, a kormánynak fel kellene adnia az energiaszolgáltatókat, a kereskedelmi multikat, a bankokat, a távközlési cégeket sújtó, államközpontú gazdaságpolitikáját,
illetve ki kellene húznia az alkotmányból a GMO-mentességet, különben az ország rövid úton belerokkanna a megsarcolt és kiszorított vállalatok által kiperelt kártérítésekbe.
