A „rezsicsökkentést” Magyarországon a kormány döntötte el, így is csökkentve az inflációt, ennek pedig van közérzetjavító hatása is. Más kérdés, hogy a teljesen liberalizált – tehát a szabályozott piaci versenyre alapuló – cseh piacon hasonlóképp csökkentek a lakossági árak, így azok most alig magasabbak a hazainál. Csehország ipari energiaárai pedig „természetesen” jóval a magyar szint alatt járnak, ami kedvez az üzleti életnek.
A 28 uniós tagállam sorában Magyarország ipari gázárai átlagosak, míg a lakossági tarifa a második legalacsonyabb. A lakossági terhek áttételére példaként hozta fel azt is, hogy míg a lakossági áramtarifa állami meghatározású, úgynevezett rendszerhasználati díja körülbelül tizedével csökkent, addig a vállalkozásoknál ugyanez 18-32 százalékkal megugrott. Magyarország szinte az egyetlen uniós tagállam, ahol a lakossági áramárakat nem terheli energiaadó. Az unióban ezzel teljesen ellentétes folyamatok jellemzőek: a 2007 óta kirajzolódó lakossági árnövekedés mögött elsősorban az adók emelése áll, míg az iparé kevésbé nőtt. Ha szóba kerül, hogy a drága energia „megfojtja” a cégeket, az Orbán-kabinet tagjai időnként „ipari rezsicsökkentést” ígérnek, ennek azonban mindeddig nyoma nincs.
Felsmann Balázs szerint félreértéseken alapul a Fidesz „rezsiharcának” fő üzenete, miszerint az „eurobürokraták” az állami árképzést támadva rezsiemelést céloznak. Az Európai Unió országainak többségében ugyanis van árszabályozás. Tizenegy államban a jellege is megegyezik a hazaival. További 7 tagállamban más elveken alapul, és csupán 11 kormány nem szabályozza a rezsidíjakat. A brüsszeli adminisztráció ugyan kétségtelenül az árfelszabadítás pártján áll, de ennek egyik országban sincs joga érvényt szerezni. Ráadásul a kutató a legkevésbé sem tapasztalt összefüggést az árak állami, avagy piaci meghatározása és azok mértéke között. Vagyis nem igaz az a sugalmazás, hogy kizárólag az állam lenne képes alacsonyan tartani a tarifákat. A több más tagállam mellett Magyarország ellen is elindított uniós energiaügyi kötelezettségszegési eljárás nem a rezsicsökkentést támadja, célja a piaci anomáliák megszüntetése. Felsmann furcsállotta azt, amikor Orbán Viktor az uniós energiacsúcs eredményeként üdvözölte, hogy a tagállamok maguk dönthetik el, honnan és milyen energiahordozót szereznek be: közben szerinte erről nem is esett szó, ezt senki nem vitatja.
A hazai energiakereskedők eredményeinek elemzéseiből kiderül: 2010–2012 óta jelentősen csökkent a külföldi befektetők tulajdonában lévő társaságok tőkeellátottsága és beruházásaik, ám „elkezdték kilapátolni az eredménytartalékot”. Az állami, illetve „az állam barátainak” nevezett cégekre – például a MET-re – meglátása szerint egy idő után szintén kedvezőtlenül hatottak az energiatársaságokat sújtó intézkedések. Ám míg a külföldi tulajdonúak drasztikus lépések révén mára képesek voltak egyenesbe jönni és eredményüket növelni, az államközeli cégek láthatólag még nem rendezték soraikat.
Ki fizeti Orbánék energiaálmait?
A tényleges helyzet szemszögéből erőteljesen bírálta az Orbán-kabinet energiapolitikáját Holoda Attila, az Orbán-kabinet volt energiaügyi helyettes államtitkára, az Aurora Energy Kft. ügyvezetője. Látszólag működő energiapiac helyett az energiahatékonysági pályázatok gyakorlatilag leálltak, az állam a szabályozásban és a tulajdonszerzésben is kizárólagosságra törekszik, a szigorú keretek már-már a piac működőképességét veszélyeztetik. A szakértő sok kirakatfejlesztést lát, egységes árak helyett egyenlő esélyeket teremtene, az ellátásbiztonság szerinte csak hivatkozási alap, Magyarország szívesen köt az unió egységét veszélyeztető, kétoldalú megállapodásokat. Holoda Attila az EU más tagállamaiban is tapasztal ilyen törekvéseket, noha a lényeg az egységes fellépés lenne. A bányász szakember kitörési pontnak látja a nem hagyományos szénhidrogénkészletek kiaknázását, ami szerinte nem jár környezeti veszéllyel, és szorgalmazta a szénerőművek szennyezésének csökkentését célzó kutatásokat is. Holoda Attila szerint az Orbán-kormány orosz nyomásra fordulhatott a Görögország–Ausztria gázvezetékterv felé. Az a kérdés, ki fogja kifizetni az ehhez szükséges, alsó hangon harmincmilliárd eurós költséget.
