Gázbiznisz: nagyhalat nyelt le az ELMŰ

Az ELMŰ-ÉMÁSZ és annak befektetői Magyarország energetikai stratégiai partnereként legfontosabb feladatuknak tekintik, hogy az ország örvendetesen gyorsuló gazdasági fejlődését kedvező árú villamos energia és földgáz szállításával segítsék – szól az ilyenkor szokásos udvariassági fordulatokon messze túlmutató idézet Marie-Theres Thielltől, az ELMŰ-ÉMÁSZ csoport igazgatósági elnökétől. Mint rögzíti, a csoport hosszú távon is élénk szerepet játszana a magyar energiapiacon. Eredményességüket új tevékenységekkel, így erős földgázpiaci jelenléttel is javítanák – teszi hozzá. Így a most átvett ügyfelek ellátása is teljes mértékben biztosított.

Marie-Teres Thiell szavai azért üzenetértékűek, mert egyetlen szóval sem említi lakossági ügyfeleik, illetve hálózati cégeik 49 százalékának értékesítési szándékát. A magyar kormánnyal tavaly májusban aláírt szándéknyilatkozat értelmében ezt a Miniszterelnökség irányította állami közművel január 1-ig kellett volna tető alá hozniuk. Azt az értesülésünket, hogy az ügylet lefújva, hivatalosan eddig senki sem mondta ki. Ugyanakkor Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti Kormányinfón már úgy fogalmazott energiavásárlási terveik kapcsán, hogy még csak beszélgetések zajlanak, a megállapodás esélye nagyon távoli. Nem is csoda: mint kiderült, a magyar államnak nincs is meg az ügylethez szükséges 150-160 milliárd forintja.

A most megkötött RWE-ENI-ügylet arra is bizonyíték, hogy a vérmes energiapiaci tervei jegyében a külföldi tulajdonú szolgáltatók erőteljes tönkretételén munkálkodó magyar állam, vagy akár a vele informális kapcsolatba hozható üzleti körök se képesek feltétlenül versenyképes ajánlat benyújtására akkor, amikor a külföldi tulajdonosok a kormányzati nyomás miatt bedobják a törülközőt. Az állam és a hozzá közel álló körök ugyanis oly keveset áldoznának e vásárlásokra, hogy ilyenkor könnyen akad olyan piaci szereplő, amelynek több pénzt is megér a portéka, és így elhappolja azt a magyar állam vagy barátai elől. Így történt például a Budapesti Erőmű esetében is, amelyet a francia EDF egy cseh multimilliomos, Daniel Kretinsky cégének, az EP Energynek adott el. E tekintetben fura, hogy a kormányfőhöz több szálon kötődő, MET nevű gázkereskedő, amely tavaly egyebek között megvette a francia GDF Suez hazai üzleti gázkereskedelmi üzletágát is, a Tigáz hasonló vagyoneleméért folytatott versenyben eszerint alulmaradt a németekkel szemben. Pedig szakértők szerint az energiaszektorban, ahonnan az Orbán-kabinet és a külföldi tulajdonosok is igen sok forrást vontak ki, haszonnal mostanság jobbára csak az üzleti ügyfelek kiszolgálása kecsegtet.

Az ENI is elsősorban általános kivonulási, illetve profiltisztítási okokból dönthetett "versenypiaci" üzletága eladásáról: nemrég eladták a Molnak hazai Agip-kútjaikat, október 1-től pedig a Tigáz (ingyen) átadja az állami közművet képviselő Főgáznak mintegy 1,2 millió lakossági ügyfele ellátását is. A mostani ügylettel együtt ez azt jelenti, hogy az ENI kezében ezután már csak kelet-magyarországi leányvállalata gázhálózata marad meg.

Az Orbán-kabinet eddig az energetika területén – csak az államon kívüli feleknek utalt összegeket számítva – kifizetett a Mol ötödéért félezermilliárdot az orosz Szurgutnyeftyegáznak, a Főgáz kisebbségi csomagjáért mintegy 40 milliárdot az RWE-nek, az algyői kereskedelmi-stratégiai gáztároló irányításáért több tízmilliárdot a Molnak, a többi gáztárolóért és a központi gáznagykereskedőért közel 300 milliárdot az E.ON-nak és körülbelül 5 milliárdot a GDF Suez hazai lakossági ellátójáért. A Mol-ügyletet leszámítva ezek jó része a közbeiktatott állami vállalatok saját költségvetése terhére valósult meg.