Egyedülálló „teljesítmény” Magyarországé a megújulóenergia-források alkalmazása terén: idehaza 2006 óta nem engedélyeztek, 2010–2011 óta pedig nem adtak át egyetlen új szélerőművet sem – a magyar szélenergia-szektor hosszú időre befagyott. Az atomenergia erőltetett alkalmazása ott van a lehetséges magyarázatok között.
Magyarországon a saját üzleti kockázatára bárki bármilyen energiatermelő létesítményt építhet – kivéve, ha szélerőművet szeretne, mert ahhoz kormányzati engedély kell. Az akkori energiahivatal utoljára 2006-ban, még bőven a Gyurcsány-kormány idején írt ki olyan kapacitáspályázatot, amelynek nyomán ténylegesen új szélerőművek létesültek az országban. 2009-ben még kijött egy új pályázat, sőt az elbírálásig is eljutott, de a kormányváltás után az Orbán-kabinet visszavonta, újabbat pedig azóta sem hirdetett.
Érdemes megjegyezni, hogy a szóban forgó pályázatokon az állam nem pénzt osztogat: nem támogatásért kell pályázni, hanem végső soron a hálózatra csatlakozás lehetőségéért. Tény, hogy a szélerőművekben termelt áramért kiemelt (nagyjából a piaci átlag dupláját jelentő) átvételi árat fizetnek a széláram környezeti előnyeire való tekintettel, ám ugyanezt az árat – munkahely-fenntartási és egyéb megfontolásokból – a régi szenes erőművek is megkapják, ám az utóbbiakat mégsem akarja senki leradírozni a térképről.
Arra a kérdésre, hogy a magyar körülmények között nagyjából tíz év alatt megtérülő (durván egymilliárd forintba kerülő és a jelenlegi szabályozási feltételek mellett úgy százmillió forint éves működési profitot termelő) szélerőművek miért kerültek feketelistára, nincs egyértelmű válasz, de az biztos, hogy ezzel a hozzáállással nemhogy Európa nyugati felétől, de a térségbeli országoktól is jelentősen különbözünk.
