Ha az állami cég a rendszerek birtoklása nélkül szolgáltat, akkor csak a számla ellenértékét szedi be. Ebből a közműhivatal által meghatározott összeget adja tovább a magántulajdonú hálózatnak. Mindez széles körű egyeztetést igényelne, de ennek kevés a nyoma, holott az éles üzem jövő év elején indulhat.
– A jövőben a jelenlegi víziközművek rendszer-üzemeltetővé alakulhatnak, a számlázást pedig mindenütt az állami közműholding végezné – tudtuk meg Szabó Ivántól, a Magyar Víziközmű Szövetség (Mavíz) vízipari tagozatának elnökétől. (Szabó 2009-től ügyvédként segítette Pécs fideszes önkormányzatát abban, hogy visszaszerezze a vízszolgáltatót egy francia társaságtól.) A Mavíz szerint a víziközművek csak a MEKH által elismert költségeiket kapnák meg az állami társaságtól.
Az ügyvéd szerint már most nő a hatékonyság azzal, hogy a törvény összeolvadásra ösztönzi a résztvevőket. 2011-ben még közel félezer különálló víziközműcég működött. Számuk ma már közelíti a negyvenet, 2016-ra ez is feleződhet, végül akár tízre is csökkenhet. Egy cégen belül az ellátási költségek eloszlanak, ami kiegyenlíti a különböző helyi adottságok miatti eddigi jelentős díjkülönbségeket. Szabó Iván szerint a befektetők is belátták, hogy az alanyi jogú vízellátásban nincs helye az üzleti érdeknek, így a még magánirányítású szereplők – például a Fővárosi Csatornázási Művek vagy a szegedi és a szolnoki vízmű – „kulturáltan” az államhoz kerülhetnek.
A további rezsicsökkentés mértékét, egyszersmind az ellátók továbbélési esélyeit döntően befolyásolja a MEKH költségfelmérése. A cégek panaszkodnak: ha lerobbant a rendszer, az a baj, ha új, akkor az uniós vagy a banki vállalásokat kell fizetni. A hivatal szakapparátusában a közművek gondjai korábban sokszor találtak értő fülekre. Ha viszont „túl sok” költséget ismernek el, abból áremelési igény is kijöhet. Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke, Tab fideszes polgármestere viszont úgy látja: most nem a költségekhez szabják az árat, hanem fordítva.
Dorkota Lajos, a MEKH elnöke arról számolt be, hogy jelenleg a víziközművek és a hulladékszállítók költségfelmérése zajlik. A szakminiszter szeptember végéig kap cégszintű javaslatot tőlük. A többi területet szintén vizsgálják, de erre határidőt nem mondott. (Az augusztusi kormányhatározat szerint a Miniszterelnökségnek már szeptember közepén kész javaslattal kell előállnia.)
Noha a terv a külföldi befektetőkre mért újabb csapásnak látszik, körükben sem csak elutasítással találkoztunk. Volt, amelyik üdvözölné, ha a jövőben nyereség helyett tényleg megkapná a tervezett beruházásainak árát. Igaz, ez akár tiltott állami támogatásnak is minősülhet. A lakosság ellátását pedig „örömmel” átadnák az államnak. Ez épületeket, a kizárólag a lakossággal foglalkozó több ezer ügyfélszolgálatost és az őket segítő berendezéseket jelentené.
Felhívták a figyelmet viszont arra, hogy akár egy már meglévő lakossági kereskedőrendszert bővítenek országossá, akár egy teljesen újat építenek ki, a bevezetés hálózat nélkül is több száz- vagy akár ezermilliárdot igényel az államtól. Kereskedőként ugyanis meg kell vásárolni a terméket. Ez az energia és a víz esetében évi több mint ezermilliárd forint. További százmilliárdok kellenek a számlabefizetési haladék áthidalására. És innentől az állam kéri számon a tartozásokat és bünteti a nem fizetőket akár a szolgáltatás kikapcsolásával is – kérdés, ez politikai szempontból megéri-e.
