Duncan Smith becslése szerint a 2010-ben leváltott Labour-kormány az új munkahelyek felét külföldi állampolgárokkal töltötte be. A Munkáspárt politikájának eredményeként megduplázódott azon háztartások száma, melyekben soha senki nem dolgozott, így a jóléti kiadások kétszer olyan meredeken emelkedtek, mint az átlagjövedelem. Ám az elmúlt évben létrehozott egymillió állás háromnegyedét brit állampolgárokkal sikerült betölteni.
Az általában egyszerűen „IDS"-ként emlegetett tory politikus David Cameron kormányfőhöz hasonlóan azon a véleményen van, hogy csak azoknak jár szociális segély, akik hozzájárulnak a szigetország boldogulásához. Már július végi felszólalásában is arra hivatkozott, hogy az Európai Uniónak olyan vezető hatalmai, mint Németország, Hollandia és Spanyolország is szigorúbb ellenőrzést és korlátozásokat sürgetnek, mert meg kívánják akadályozni, hogy a bevándorlók a „semmiért valamit kapjanak".
Az Európai Bizottság mindenesetre közölte, hogy meg fogja vizsgálni, megfelel-e a szervezet szabályainak a Cameron által bejelentett reform, mely szerint az első három hónap után juttatott támogatások csak abban az esetben folytatódhatnak, ha a bevándorlóknak reális esélyük van a gyors elhelyezkedésre.
A bevándorlási vita közepette látott egyébként napvilágot a Migration Advisory Committee (MAC) átfogó jelentése, mely szerint az alacsony képzettséget igénylő munkahelyeket elfoglaló mintegy egymilló bevándorló komoly nehézségeket okozott a helyi önkormányzatoknak. A helyi hatóságok sokáig küszködnek a népesség gyors növekedésével járó feladatokkal.
A 350 oldalas tanulmány kitér arra is, hogy a külföldi munkaerő mind az olvasás, mind a számolás területén meghaladja a fiatal brit jelentkezők színvonalát. Utóbbiakról brit szakértők megsemmisítően azt tartják, hogy egyszerűen „nem kelnek ki az ágyukból" több műszakos munkára, illetve nem bánnak udvariasan az ügyfelekkel
